Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-10 / 23. szám

BALATONVIDEK 1900. junius 10 Az az érv, hogy Keszthelyen emberemlékezet óta kirakodtak vasárnap az iparosok, nagyon keveset nyom a latban, mert hiszen a miniszteri rendelet megalkotása előtt számtalan helyen volt ez igy ; de nem fogadható el azért sem, mert a szokás nem jogcim arra, hogy helytelen dolgokat akkor is cselekedjenek, mikor azok helytelen voltát belátták. A vasárnapi kirakodás szükségét az sem ajánlja, hogy a szomszédos falvak lakossága aznap jön be a városba és akkor szerzi be a szükséges cikkeket. Nem ajánlja pedig azért, mert ha azokat vasárnap nem tudja beszerezni., hétköznap is bejön a városba, megveheti akkor a szükségeseket. Azért van továbbá kétszer hetenkint Keszthelyen hetivásár, hogy a hozzáférhetetlen vagy eldugott helyeken lakó iparos is könnyen értékesíthesse készítményeit. A hangoztatott érvek ezzel megvannak cáfolva és az alábbiakban felhozott- ellenérvekkel csak a kívánság helytelenségét akarjuk megdönthetetlenül igazolni. Visszatérünk oda, a honnan kiindultunk: a kereskedő és iparos osztály sok tagja nem jár az istenitiszteletre. Ez a körülmény mindenesetre elítélendő, de a nyílt üzlettel biroknál némileg enyhíti a dolgot a/., hogy telje* munkaszünet nem lévén, a nem katholikus üzlettulajdonosok nyitva tartanák üzleteiket akkor is, ha a katholikusok az istentisztelet látogatása végett bezárnák. Az üzlettel nem biró iparosok egy része eljár a templomba, egy részük azonban még vasárnap is dolgozik, noha munkáját talán ugy is beoszthatná — különösen a mostani sajnos üzletmenet mellett —, hogy vallási kötelességeinek is eleget tehessen. Ha már most az iparosok vasárnap kirakodnának, a pénzvágy, haszonlesés mindegyiket távol tartaná az Isten házától. Hova fajulna az amúgy is aggasztó állapot ? A hit, az ember lelki tápláléka. Ha vannak olyan lelketlenek, kik azt botorul eldobják maguktól^ mindenkinek az a kötelessége, hogy felebarátját felvilágosítsa és a megdönthetetlen igazságokról meggyőzze. Bünt követ el ctZ

? cl ki alkalmat ad, elősegíti embertársát a vallás elhanyagolásában. A miniszter bölcsen intézkedett akkor, a mikor a vasárnapi kirakodás megtiltásával legalább némileg elősegítette a hit gyakorlását és bizton reméljük, hogy a megindított üdvös intézkedést lassankint hasonlók fogják követni a vasárnap teljes ós igazi naegszenteléseig. A keszthelyi iparosoknak pedig azt tanácsoljuk, hagyjanak fel az előreláthatólag úgyis megvalósíthatatlan tervükkel és gondoljanak arra, hogy csekély anyagi haszonért nem szabad nyugalmat. boldogságot feláldoznunk, hitet, vallást mellőznünk. Ha van egy-két ember, kik a többi békés iparosokat fel akaják tüzelni, a higgadtabbak kötelessége velük szembeszállni. de semmi esetre sem szabad megengednek azt hogy a békétlenkedők az ő fejüket is elcsavarják. Haszonlesés céljából nem szabad helytelen isteni és emberi törvén) nyel ellenkező dolgot cselekedni. A népiskolák évzáró-vizsgálatairól. Nem tisztán pedagógiai, hanem egész társadalmi kérdés ez, mely érdekel minden szülőt és igy e helyen is érdemes vele foglalkozni; de most meg időszerű is, mert itt van junius, az évzáró vizsgálatok ideje. Nézzük a dolgot először a tanuló, illetve a népiskola munkájának ellenőrzése szempontjából, mert erre valónak tartjuk általában a nyilvános vizsgálatokat, aminek éppen lo-kevésbbé felelnek azok meg! 11a a kérdést egyszerűsítjük, azt találjuk, hogy a nyilvános vizsgálatokon arról akar a szülő meggyőződni, hogy a tani tó lelkiismeretesen tanltott-e, tehát tuduak-e a gyermekek eleget vagy nem. Ha a növendékek feleleteit mértékadónak fogadjuk el, akkor mindén vizsgálaton csak igennel kell a közönségnek felelni, mert a vizsgán általában minden gyermek tud, még az is, akinek az oda már készen hozott naplóban osupa elégséges vagy elégtelen jegyeit akár hányszor huzamos betegség okozta iskolamulasztás, vagy a szülők alacsony műveltsége fokától eredő közömbösségnek köszönheti. Ezt tekintve, a tanító felteendő kérdését a tanuló készültségéhez, illetőleg készületlenségéhez méri, a minek meg az a következménye, hogy a felületesen és sokszor elfogulatlan gondolkodó szülő meg nem tudja érteni, miként bukott meg az ő gyermeke, mikor a vizsgálaton olyan jól felelt. De érdekesebb ennél is a nyilvános vizsgáknak ellenőrzési alkalmul szolgáló lehetetlenségét mégmkább feltüntető példa a felhozott eset megforditottja. Az osztálynak szorgalomra és tehetségre nézve is első, de pl. beszédszervi hibában szenvedő kevesebb bátorsággal biró növendéke felszólittatván, sokszor alig tud összefüggő mondatban folyékonyan felelni, a mit pedig a jelenlevők zöme a tudás kritériumának tart. Ma, mikor a népiskolai tanuló túlterhelésének megszüntetéséről, az idegességre való hajlandóság ellensúlyozásáról testi és szellemi fejlődése feltételének megadásáról, munkája Mlányosabb beosztásáról gondolkoznak, a tanítótestületektől kezdve fel a minisztériumig, az arra hivatottak mind: a vizsgálatok megszüntetése már nem késhetik soká. Könnyű volna kimutatni azt is, mennyit vészit a népiskolai intenzivitásban ;iz iskolai élet e kinövése miatt. Szemnek, fülnek, tetszetős külsőségeket, sokszor a lényeg rovására túlságosan ápolnak, a mitől még a legodaadóbb tanitó sem vonhatja ki magát mindaddig, mig a hivatalos körök is annak nem dekarálják a vizsgálatot, ami t. i. látványosságnak. Sokra ugyan most sem becsülik, mert hiszen például lesz ; — de a mi lett, — arra nem volt egyikünk sem elkészülve. — Pistojáig u. is körülbelül 6-4, mondd : hatvannégy alagúton rohantunk át. Eleinte csak nevettünk az ablakörök napszámos munkáján, amennyiben egyes alagutak közt mindössze 2 — 3 percnyi időközökben élveztük az Apptnineknek a szó teljes és legmegragadóbb értelemben veit vadregényes tájait. De mikor azután alagút alagutat ért, egykét pillanatnyi időt adva csupán a kitekintésre, — akkor már sz- góuy ablak őreink lemoudottak hivatalukról : az ablakok csukva maradtak egész Pistojáig; a munkások pedig leültek s ugy gyönyörködtek velünk az alagutak országában. Egyszerűen kimondhatatlan az, a mit az ember érez a pistojai ut alatt. Jobboldalról széditő magasságú hegyek csúcsait kutatja a szem a felhőkben, az alagutak között csodás szépségű, kifogyhatatlan változatosságban alakuló vízesések, sziklaalakulatok bilincselik le az érzéket, bilról hegy-szakadékok, bársonyos gyöngygyei fedett, ezüstöző patakocskák csillogó ereitől átszőtt völgyek, a természet szelíd poezisóben ragyogó falvacskák lélekmegragadó kápolnák gyönyörködtetnekEleintén a természet bámulása fölülkerekedett az emberi tudomány csodás alkotásának mérlegelésén; - lassan-lassan elfelejtjük a vidéket nézni, lelkünket az alagutak foglalják le ; elol vessük az útmutatókban az alagutak ez országának adatait, s lelkünk az embe.i elme és erö óriási hatalmának csodálásába merül, mely érzéssel a Mindenható bölcseségének és jóságának imádása versenyez csak, mind nagyobb erőre kapva, meit valóban lehetetlen itt, ekkor a legbensőbb hálára és csodálatra nem gerjedni, ha meggondoljuk, hogy az Urnák végtelen jósága folytáu nyerte az ember azt az észt, mely a természet legyőzhetetleneknek látszó nehézségeit ily rettentő munkával 'e tudja győzni. Tehát alagút alagutra! Két-három ízben olyan alagulou robog át vonatunk, melyet kétszer háromszor szakit meg egy-egy felső nyílás, részint hogy a természet kínálta alkalmat fölhasználja a világország bebocsátására, részint — talán -- hogy a különben borzasztóvá váló alagutak fólelmetességót csökkentse. Másik két helyen pedig kettős alagutat fúrt a munka, t. i. két külön párhuzamos alagutat egymás mellett, bizonyosan a közlekedés megkönnyítése céljából. A pistojai útnak egy másik csodája is vau. — Még mielőtt, a vonat reátórne, már messziről meg lehet látni, hogy két kegyet is összekötött a pistojai ut zseuije, az u. n. viadukt által. — Három ily viadukt fordult elő. Bámulatos alkotások ezek is. — Három egymásfele épített köhid ez, melyek mindegyike több ívből van alkotva. Mikor azonban keresztül robogtunk rajta, bizony nem tudtuk kiokoskodni melyik emeletén járunk ; — de ugy gondolom, a legfölsön kellett járuunk. — Az utolsó a mely az Ómbronc bájos völgyén visz át, a legnagyszerűbb : három emeletben 18 —18 ivből alkotott óriási hid ez ! Még mást is lehet bámulni e kifog3*natatlan szépségű ut alatt. Akárhányszor oly sziklafalak tövében járunk, melyeket mesterségesen kellett ugy kiépíteni, hogy minden sziklaomlás, csuszamlás veszélyét elhárítsák. Akárhány hidat (valóságos hidat t. i.. mely vízen visz keresztül) is meg lehet csodálni, részint a roppant munka miatt, melyet a Reno folyó szeszélyes volta követel, részint a természet, szépsége miatt, melyekkel körül van véve s közéjük helyezve gyönyörű összehasonlításra ad alkalmat a természeti és emberi kéz alkotta szépségek között. Még egyet kell megemlítenünk. Az útnak első h irinadában kerül elő a Casale — alagút — mely 2620 méternyi lóvén, gyorsvonaton is 5 teljes percig ijesztgeti az utast végtelennek tetsző hosszúságával ; pedig ez még nem minden, mert az ut harmadik harmadában egy 2725 méteres állítja meg az ember eszét ós szive dobogását; — s oly nagyot, lélekzik a megrémült utas, mikor kiér belőle ! — Ámde alig felejti el ezt a rákövetkező természeti szépségek hatása alatt, mikor az ut legvégén iO percig tartó sötétséget kell végig tűrnie. A mi utunk alkalmával pláne egy esetleges körülmény csak még rémítőbbé tette ennek az alagútnak már kellemetlenné válló éjjelét. Ugyanis az alagút közepén a vezető mozdony három róm -s fütytye ós a toló — mozdony nem kevéabbé ijesztően hangzó felelete után egyszerre í ppant erővel fékezni kezdten, s egy hatalmasan ropogó féknyomásra a sötétség közepén megállott a vonat. Hát bizony, (őszintén megvallottuk egymásnak azután) mindenünk megszeppent eyy kissé s iniudeuiküiik arról gondolkozott akkor, hogy

r mi lesz most! ? De nem volt seinuii baj ; az alagút túlsó nyílása előtt egy másik vonat állott s azzal egyeztek ki a mi vonatunk derék taliáujai a kitérésre nézve. Hanem a mint ebből a kritikus alagútból kijutottunk Pistojánál, az elénk táruló látvány kárpótolt minden izgalomért ós ijedtségért. Roppant mélységben alattunk ós előttünk terült el Toscana eleje, az Arno völgye. Leírhatatlan ez a tündéri kép. Épen eső után volt ; az oszladozó felhők mögül kiragyogó napsugár bájos fénynyel, ragyogással árasztotta el a csodásan költői szépségű völgyet, mely olajfáival, szikláival, gyümölcsöseivel, patakjaival, tornyaival ós fenyveseivel ugy tűnt elénk, mint egy mesebeli tündérország. Kollarik Kálmán.