Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-27 / 21. szám

BALATON VIDÉK nálni s a közönség megromlott ízlését még jobban megrontani. Ily uton az a színpad, melynek feladata volna az idealismus tiszta, illatos levegőjét árasztani a mindennapi élet nyommasztó légkörébe, a hazafias s fenkölt eszmék, a jóizlés s a morál becsét az idealismus nymbusával körülövezve megkedveltetni, vagy a költői igazságszolgáltatás révén a bűn bünhődését bemutatva, azt megutáltatni — az a szinpad ma igen sokszor ág}-at vet a »léha felületességnek« s a »petyhüdt érzékeket csiklandozza« csak. Mi természetesebb annál, hogy az ily irányban haladó s/inpad sem a haza. sem a művészet, sem a morál igaz érdekeit nem szolgálhatja, hanem önző célból csakis saját anyagi javára dolgozik. Sajnos, de ugy van, hogy a lentebb vázolt irányú darabok szinrehozásában egyik-másik fővárosi színház valóságos virtuozitást fejt ki. Oszkigás Mici«, ^Teknősbéka , stb. e fajta darabokat számtalanszor ad elő, természetesen mindenkor »telt ház« előtt. De mi itt a vidéken a szabad természet balzsamos, életet lehelő légkörében, a virágok színpompájában, a berkek és erdők madárvilágának változatos hangversenyében, Balatonunk hullámainak zsongásában gyönyörködve, izlésünket, érzésünket, életkedvünket, csak megőriztük annyira, hogy az »Osztrigás Mici«, stb. közönségének mulatságára nem vágyakozunk; tőle ilyesmit nem irigylünk; izlést s műélvezetet sem tanulunk. Adassanak bár elő eféle müvek a >Vig« vagy a » Magyar színház* fényes deszkáin nekünk az mindegy! Bár nem tagadhatjuk, hogy az ily romlott izlés szymptomái vidéki közönségünk körében is feltünedeznek. Minek szomorú bizonyítéka azon körülmény, hogy míg a komoly s hivatása magaslatán álló színmű oly csekély közönséget képes vonzani, addig a »szenzációs újdonságok*, secessiót leh.-lö bohózatok mindenkor telt liáztvt toborzanak ! Ha áll az, amit egy író mond, hogy »az irodalom, tehát a szinmü-irodalom s a színészet is — nem egyszerű játéka a képzeletnek, nem elszigetelt szeszélye valamely izzó agynak, hanem a környező erkölcsök másolata. biz.om

7os szellemi állapotot jelent*, akkor az ily szenzációs, Ízléstelen színmüvek feltűnő kedvelése nem igen kedvező bizonyságot fog szolgáltatni az ily irodalmat s színmüveket »környező« közönség ízlése s felfogásairól — az utókornak. De nem tekintve a művészi s egyéb szempontokat, csupán csak a haza érdekében sem helyeselhetők az ily irányú müvek ! Mi nem vagyunk negyven millió lelket számláló nemzet! Ellenkezőleg oly kevesen vagyunk, hogy ha válságos idők jönnek, e haza minden fiára, a legkisebb erőre is számítani kell! Mi lesz, ha e nemzet egyik osztályának szervezetét a nvomur, az alkoholizmus s az ily példák folyományakép jelentkező immoralitás, másik osztályának pedig erkölcsi és idegrendszerét az ily fajta irodalmi termékek unerváljak és pusztítják ?! Kiszámíthatatlan károkat okoz az erkölesi s nevelési szempontból is: Mint egy zord éjszakának kíméletlen fagya a gondos gazda egész évi munkájának eredményét, szépen hajtó vetemén3'ét kegyetlen kézzel tönkretette, ugy pusztítják az ily irodalmi termékek s szin1900. május 27 müvek a gondos szülői s iskolai nevelés fáradozásainak szépen hajtó csemetéit! Ezen s más hazafias szempontok vezették a vidék nagyobb városainak, mint Szeged és Arad stb. városok színi bizottságait. mikor határozatilag kimondották, hogy sikamlós vagy triviális irányú darabok előadására engedélyt nem adnak ! Ezen s más szempontok diadalmaskodtak az általunk oty nagy előszeretettel utánzott francia színpadok hazájának metropolisában : Párisban is, mikor szakitva a materiális s az érzékiesen naturális irányzattal, a szinmüirodalom poetikusan szép hivatásu igéretföldjére térnek vissza. A szenvedélyek, vad viharának tombolásában gyönyörködő főváros szinházi közönsége, örül, tombol, az egész francia nemzet hódol egy darabnak: Kostand Ö. romantikus, költői szépségekben ragyogó drámájának, melytől, mint a nap a földtől oly távol áll minden Ízléstelenség, minden immoralitás! Ellenkezőleg, csupa költészet, csupa idealismus az egész dráma ! Mi oka e hirtelen fordulatnak ? Belefáradtak már a szenynyes frivolitások kultuszába és jobbat kívánnak ! Győzelmi körútra indult e darab világrészünkben ! Fővárosunk pesti színpadjain ugyan még nem, de a »Budai Színkör* közönségénél fényes fogadtatásra talált. A > S'igszinházban is hasonló szép s költői drámát a »Golgothát adták« nagy sikerrel! Ez is kedvező fordulat jele ! Itt tehát az ideje, hogy az ily kül- és belföldi uraságoktó) levetett »kényes«, »sikamlós«, stb. darabok a vidéki színpadokról is igazi helyükre — a lomtárba kerüljenek vissza ! Ha utánoztuk a külföldet a rosszban, utánozzuk a jóban is! Terkáék házánál megált az ispán fia Pál ürü és bekiáltott az udvarra: — Itthol vau a Tera kisasszouy ? Egy öreg asszony szólt ki a tornác alól. — Jó napot, tekintetes úrfi, azt hiszem a fötanitó uróknál van. — Hm, hm, motyogta a jogász ós sarkon fordult. Eltagadták itthoulétét, pedig messziről láttam, hogy a kölyök itt diskurált vele. A kerítés ajtajánál megállt, és újra visszafordult : — Sajnálom, hogy Terka kisasszonytól nem búcsúzhattam, a beiratkozások miatt, négy napra ón is Pestre megyek. — Szerencsés-utat kívánok Pali úrfinak, szólt halkan az öreg asszonyság, míg reszkető ujjai a kötőtükkel babráltak. * Másnap este Géza a szállodában látogatást kapott. Pali ur rontott be sebbel-lobbal. — Meg van-e még a pénzP-kórdó. — Még nem fizettem le felelte őszintén Géza. — Ne is fizesse ki az egészet, vagy uyolcszáz forintot adjon ide. — Talán irt a nagyságos ur ? — Nem, de szükségem vau a pénzre, majd apa azután, ha a gépet hazaszállították, odahaza, kiegyenlíti. Nekem a gép egész árát kell kifizetni tekintetes ur. — De ón mondom, hogy adjon ide ötszáz forintot. — Annyit sem adok tekintetes uram. Hát ínnyit ad, Kondor ? Semmit sem adhatok tekintetes ur. Pali úrfi felugrott és kirohant bevágta maga után az ajtót óa szaladt pénz nélkül viszaza a kártyakompániához, pedig még be sem irattá magát az egyetemen. Kondor Géza pedig szépen lefeküdt, ós csak másnap ment el, hog3" kifizesse a gép árát. * Csodálatos, másnap délelőtt az utcán megint, összetalálkoztak. Pali úrfi már nem látszott haragudui. . — Hova megy, Kondor. — Haza a szállodába, délbe utazom. — Bajban vagyok Géza barátom ! — Ne ijesszen meg, tekintetes ur. Igen, elvertem a pénzem ós nem tudok beiratkozui. — Hát mennyi kell ahhoz ? — Elég egy ötvenes. — Ha nőin sértem meg, annyim éppen vau, Pál úrfi ós leolvasta az öt tízest. Azután elváltak. Kondor egy ékszerüzletbe ment, vett egy kis női gyürüt, azután haza utazott. Terka sugárzó szemekkel fogadta, mikor ismét ott állt az ablak előtt: — Jöjjön be, Géza. Géza odaadta a kis ajándékot. Istenem, de szép, ujongott a leány, nézd édes anyám, rám gondolt a Géza. Meg is kell becsülni az o ajándékát. Mikor e szavakat mondta az öreg asszony, Terkának már ujján volt a gyürü ós ugy vitte oda ajkához. * Másnap Pali úrfi is megérkezett ós Terka, mikor meglátogatta, el sem tagadhatta magát, ott volt ép az udvarban ós eleséget osztott a kis lábas jószágnak. Egykedvűen fogadta az úrfi köszöntését. — Hát már hazaérkezett ? — Nem hiányoztam magának Terka kisasszony ? Ugyan, hogy is kérdhet ily furcsaságot ? — Hát gondolt-e a Kondor magára ? Hogy gondolt-e? kórdé hetykén a leány, és ujjacskáit mutogatta — hogy meglássa a gyürüt. Mutassa csak azt a g3'ürüt, szólt a fiatal ur. Nem húzom le az ujjamról, de ugy megnézheti. — A fiatal ember elkezdett fitymálódui. Nem hiszem, hogy arany, mert a kö benne az hamis! Lássa ón külömb ajaudékot hoztam magának. Abbau a percben lépett, az udvarra Géza. Es Pál gyorsan elrejtette zsebében az ajáudékul szánt csomagot. De Géza figyelmét ez nem kerülte el. — Terka pedig kitárva karjaiti rohant Gézához : — Géza, Géza — szólt aztán, — igaz, hogy ez a gyürü hamis ? Kondor meglepetve nézett Pál urfira : — A tekiufetes ur moudta ? Terka bólintott fejével. Kondor, Pál urfihoz lépett: a roüintetes ur, ugy látszik jobban érti mint ón. Igaz, hogy szebb ajándékot vehettem volna ón is, de mikor az úrfinak kellett — leckepénzre ! Es ezt oly egyszerűen, szemhunyorítás nélkül mondta a fiatal ember. Pali uram elpárolgott ós Terka ismételt kérdésére igy szólt Kondor Géza : A gyürüt én adtam s azért legyen becses előtted,®mert ha ón nem vagyok talmi, de hűségem nem hamis, akkor a gyürü sem lehet hamis. És mint a ki most nagyot mondott, mély lólekzetet vett. Terka boldog volt, kitárta újra karjait ós magához szoritá az egyszerű, igénytelen becsületes fiut.