Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-06 / 18. szám

4 BALATONVIDEK 1900. á

p

ri

l 15. sági helyzetbe sodortattunk. Mint egyoldalú gazdálkodási viszonyok között élő népre — miután a hazánk minden borvidékén roppant károkat okozott és nagy szegénységet szült filokszeravész az egyetlen jövödelmi forrásunkat, szőlőhegyeinket is hirtelen ós teljesen elpusztította — oly szegénység zudult reánk, hogy adónkat és egyéb köz- és magáu terheinket is csak váltó, vagy keblezési kölcsönök felvételével, vagy marhaállományunk eladogatásával fedezhetjük, a mi által az anyagi tönk felé sodortatva, a legszomorúbb jövő képe tárul elénk, kik közül már többen kivándoroltak, kétségbeesetten hagyták itt mostohává vált szülőföldjüket, ősi telküket, apáik, gyermekeik sirhalmát. E nyomott helyzetünk sulyosbitásához járultak még az utóbbi években bennünket sünien látogató tűzvészek, jégverések, marháinkat pusztító különféle veszedelmek érzékeny kártételei ; a másik jövödelmi forrásra, a gabonatermesztésre pedig mi nem számíthatunk itt, a csaknem kizárólag szőlőtermelésre alkalmas fekvésű ós talajú határainkban. Ilj- szomorú viszonyok között nem maradna egyéb teendőnk, minthogy addig is, mig szőlőinket rekonstruálhatjuk és termő képessé tehetjük, a harmadik jövödelmi forráshoz, a szarvasmarha tenyésztéséhez forduljunk, ámde a községeink határait átmetsző Zala folyó folytonos áradásai legelőinket, réteinket merőben alkalmatlanná teszik a fontos mezőgazdasági ágnak szerencsés és sikeres üzósére ; sőt legfőbb bajunkat az képezi, hogy mig egyrészről róteink és legelőink folyton víz alatt állván, kellő számú szarvasmarhát nem tarthatunk, másrészt a tényleg meglevő mennyiség is csak tengődik és évről-évre nagj' százalékban pusztul el a kiázott, savanyu, erőtlen takarmány ós mételyek által okozott betegségekben. < Ennyit akartunk idézni az emiitett feliratból, a melyben, mint tükörben szemlélhetjük a zalamenti nép nyomasztó helyzetét, a melyből a legodaadóbb munka, fáradságot nem ismerő iparkodás dacára sem képes a megélhetés biztos révpartjába jutni. Ez a sanyarú sors kónyszeritette a nevezett községek lakosait arra, hogy már öt évvel ezelőtt kérvényt nyújtottak be a Zala folyó szabálj'ozása, illetőleg a füzesekkel benőtt és eltömött meder kitisztogatása tárgyában és mint a kérvényhez mellékelt »Határozat« bizonyítja, a ssabályozást elvben elfogadták, kimondottak. Három, hosszú, csapásokkal teljes év mult el a »Határozat« meghozatala óta. A szegény nép tűrt., türelmet adott neki a remény, hogy minden jobbra fog fordulni a jövőben, bizott a > Határozat,*-ban, de mert a bizalomból, a kecsegtetósből meg nem élhet, mert a >Határozat« szövege marháinak pusztulásától meg nem óvja, sem kenyeret., sem megélhetési módot nem biztosit számára, újra felemelte szavát,. Nem keressük ez alkalommal, hogy kiket terhel a felelősség a mulasztásokért,, vádakozással itt célt nem érhetünk el, hanem igen is arra kéljük az illetékes hatóságot, hajtsa végre a már már molyette »Határozat «-ot, szerezzen érvényt a törvénynek ; a kerület képviselője pedig vegye szivére választóinak ügyét, feleljen meg a beléje helyezett bizalomnak, legyen szószólója a szegény népnek, a melynek áldása fogja kisérni az ő lépteit. —y* Gazdasági levél. Sümegen, 1900. május 2. Csapás csapásra halmozódott vidékünkön a lefolyt években. Szinte az egyiptomi hót csapás nehezedett ránk. Hat éven át következetes pontossággal pusztított rajtunk keresztül a jégeső, összepaskolva a mezők terményeit, a szőlők tökéit, százezrekre menő károkat okozva gazdáinknak. A jégtől megrettent gazdák egyre-másra biztosították terményeiket, mig az utolsó években a szertelenül magasra emelt biztosítási dijak egysserre nyakát szegték a biztosítási kedvnek. A tavali esztendő végre elmúlt a nélkül, hogy a jeges vihar végig korbácsolt volna rajtunk, azonban sajna ! a gabonaféléket ugy i. ^ae a vadlencse, a varjuborsó s egyéb giz-gaz, ami fölért egy-egy hatalmas jégveréssel is. E csapásokhoz járult a szőlőknek ezer veszedelme. A fillokszera kerek foltjai egyre szaporodnak, a peronoszpora és a lisztharmat mindjobban ellepi a tőkéket s most, ezekhez járul a szőlő moly, amely virágjában tönkreteszi a fürtöket. A megsokasodott veszedelmek elhárítására az általános védekezés vezetne. Haj, de mikor lesz az a védekezés általános ! Ha egyes intelligens emberek föl is veszik a tudomán}' nyújtotta fegyvereket a bajok leküzdésére, hajó példával járnak is elő a foldmíves nép előtt, mégis évek kellenek, mig népünknek hihetetlensége ós megcsontosodott konzervativizmusa fölenged s elindul az »urak« példáján. Egyedül a perouospora ellen való védekezés, amelyet megyei szabályrendelet is kötelezővé tesz, nyert általános elterjedést, bár nem egy gazda kisiklik a munka kötelezett.sege alól is. A szénkánegezós még nagyon messze van attól, hogy általános legyen. Egyes nagyobb szőlő-tulajdonosok szorgalmasan alkalmazzák a szőlővédelemnek azt a módját, de parasztgazdáink közöl nagyon is kevesen indulnak a jó példa után. A NÜniegvidéki gazdakörnek Sümegen létesített szénkóuegrakt.árt. Ennek forgalma még korántsem érte azt a mértékét, amelyet pusztuló szőlőinknek megtartása s ezzel számottevő jövedelmünk biztosítása követel. Ami pedig a bejelentést illeti, hát abban az intelligeus gazdák részéről is nagyon járja Pató Pál uram elve : — Ej rá érünk arra még. Mikor azután a szónkónegezés ideje elkövetkezett, szinte megostromolják messze vidékekről is a raktárt s akkor nincs elegendő készlet. A jégverés ellen való védekezés élénken foglalkoztatja a sümegi birtokosok egy részét. A kisgazdák nagy tömege azonban e téren is merev közönyt tanúsít s legtöbb várja, csinálják az urak. Volt ez érdemben április 29-én egy értekezlet Sümegen. Bizony sokkal több érdeklődőt szerettünk volna ezen látni. Az értekezlet melegen kiváuja a viharágyu telepek felállítását s megbízták a Baglyashegy községének választmányát, hogy a minisztériumtól szakértőt kórjen s utasították hogy a költségvetést készítse el s az összehívandó közgyűlésnek mutassa be Egyúttal a gazdakörnek május 5-re összehívott közgyűlésétől is mozgalmat várnak ez ügyben. Bizony mindezeket már a tél folyamán meg kellett, volua teuui. Majd a megkésett gyűléseknek az lesz a következése, hogy kifogyuuk az időből, s ha valami korai jégeső végigpaskolt rajtunk, akkor ha föl is állítjuk a telepeket, ez az idénre »esö után köpenyeg lesz.« Ugyanez értekezleten Ereki István szőlőbirtokos melegen ajánlotta pinceszövetkezet alakítását. Az eszme lassan-lassan ónk. Nyei-e és mikor megvalósulást, az a jövő titka. A mait évben a lisztharinat erősen mutatkozott a sümegi szőlőkben s megnegyedelte egyik-másik gazda termését. Félő, hogy az idén még nagyobb mórt,ékben lép majd föl. Az általáuos védekezés ellene elkerülhetetlen. A közeli hetekben majd elvállik, hogyan karolják föl birtokosaink a védekezésnek azt a módját. A szölőmoly ellen szinte föl kell venni a harcot. Az idei év sem kecsegtet vérmes reményekkel. A huzamosan tartó esőzés sok kárt tett a gabonanemüekben, a tavaszi munkákat nagyon hátráltatta, ugy, hogy égetővé vált a dolog. Van is kelete a munkásoknak' A napszám felszökött. Megadnak a szölömunkásnak 2 kor. 20 fillért, ebédet és pinr. bort. A sokféle aj bajhoz hozzájárult a mult évben s ez év elején a huzamosan tartó sertósvósz, mel3' Sümeget és környékének több községét hosszas zár alá helyezte. E baj végre megszűnt s a községek valahára a zár alól feloldást nyertek. A cserebogaraknak rengeteg mennyisége lépett föl. Napközben vastagon lepik el a fáknak fiatal lombjait, midőn pedig a nap nyugovóra tér, örömmel támadnak életre a barna hátú bogarak zizegve hagyják el nappali szállásukat, meguópesitik ós hangos zummogással töltik be a levogöt,. Altalános pusztítással kellene gyériteni a kártékony bogarak végtelen raját. A községek elöljáróságainak tehát kötelessógök, hogj' a népet cserebogarak irtására szorítsák. Mi oda veszedelmeket rejt még a XX-ik század első éve, Isten a megmondhatója. Pedig a súlyos közgazdasági helyzet, a fokozódó közterhek, a megélhetésnek mindinkább nehezülő küzdelme, de forró kívánságot szültek mindnyájunk keblében egy jobb jövő iránt. Nagy ideje volna, hogy a hét sovány esztendő után °gy kövér év köszöntene reánk. Adja meg azt a teremtő Isten, de dolgozzuuk rajta mi is emberi erővel, közös akarattal, vállvetett, egyesült iparkodással, hogy legyen édes szőlő, lágy kenyér. T ó. Ezüslmenyegzö és eljegyzés. Alsó-Domboru. 1900. május 2. Az alsódomborui Hirsohler-Ujlaki cégnek s velők együtt Alsó-Domboru ós vidéke lakosságának, 1900. évi május hó 2-án impozáns és megható üunepólye volt, mely felejthetetlen marad mindazokra, kik abban szívvel, lélekkel részt vettek. E napon a cégnek egyik kiváló tagja Zalán Lipót János ezüstinenyegzőjót tartotta, kedves nejével, született Königsberg Herminnel. Ezrével tolongott Domború és vidékének népe rang és vallásfelekezeti különbség nélkül, hogy szeretetét, mély tiszteletét ós ragaszkodását, a népszerű és jótékonyságáról bires cég s annak üuuepelt képviselője iránt kifejezésre juttassa. A tulajdonképeui ünnepély 11 órakor vette kezdetét, az alsó*domborul róni. kath. plébánia templomában, ünnepi misével. A templom szorongásig megtelt ünneplő hívekkel s még nagyobb részük künn szorult a templomon kivül. Az orgona lélekemelő hangjai, mozsarak durrogatásai és harangok zúgása között bevonult a diszes ezüstinenyegzős násznép, fekete diszmagyarban a vőlegény, galambszürke nehéz relyemruhában a menyasszon}

7, követve g3'ermekei és a rokonság számos tagja által, kiknek soraiban sok fényes katonai egyenruha is pompázott. Az ünnepi misét a helybeli plébános Zimmermann Fereuc tartotta, Golub János vidoveci és Kadia Imre tótszentmártoni plébánosok segédletével. Az ünnepi mise után következett az esketósi szertartás, mely a maga nemében magasztos és nem mindennapi volt. Az esketósi szertartást végző helybeli plébános a párhoz intézett szép beszédében arra utal, hogy 1875. évi május 2-án egy ifjú pár Bécsben az izraelita vallás szokásai szerint házasságot kötött; időközben a család, isten különös végzése folytán, a róm. kath. egyház kebelébe lépvén, most 25 év múlva, vallásos érzülete által indíttatva s a mindenhatónak hálájokat bemutatandó, eme frigyüket a róm. kath. egyház szertartásai szerint megújítják és megerősítik. Miután Golub János vidoveci plébános, a horvát ajkú lakosságnak horvát nyelven a ma.i ünnepély jelentőségét megmagyarázta, a helybeli plébános az ezüstinenyegzös párt megáldotta. Ennek végeztével a násznép s velők együtt a tisztelőknek sokasága, kót, zenekar hangjai mellett, az ünnepeltek vendégszerető házába vonult, hogy szívből eredő, igazi, mesterkéletlen szerencsekivanatait tolmácsolja a 25 éves házaspárnak. A szerencsekivánatok átadása után, az intelligens elem 4 egymásba nyiló teremben 200 terítékű lakomához ült, közben gyönyörködve Sárközi bandájának szép zenéjében. Étkezés közben a gondos, kedves házigazda, a szeretetreméltó háziasszony s kót délceg, előzékeny, G}'ula és István tartalékos huszárhadnagy fiuk, sorba látogatták a vendégeket s ' mindegyikhez volt néhány kedves, lekötelező szavuk. Mikor a lakoma már javában folyt, előállott Hirschler Ödön, a cég egyik tagjának, kót kis g3'ermeke, egy fiu ós leányka s pompás virágcsokorral kezükben, csengő, szívhez szóló hangon ündvözöltók az ünnepelteket. Példájukat követt9 édes atyjuk, majd meg Marakereszturnak nagyérdemű apátja, Péller Pál. Felköszöntöjének különösen az a kijelentése keltett viharos éljenzóst, midőn tudomására hozza az egybegyűlt vendégeknek, hogy a mai őrömünnep kettős ünnep, mivel az ezüstmenyegző, egyszersmind hivatalos eljfgyzése az ünnepeltek bájos leányának: Zalán Margitnak, báró Berger Emil poroszországi birtokossal. Hirschler Ödön erre az ifjú jegyes párt, minden teremben, meg-megujuló éljenzés közben, bemutatta. Zalán Lipót, az ünnepelt felköszöntőjóben, hálát ad az isteni gondviselésnek, hogy eddig megtartotta s poharat emel kedves vendégei, különösen pedig kedves papjai egészségére, kik a mai nap fényét közreműködésükkel annyira