Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-29 / 17. szám

BALATONVIDEK Társadalmi ellentétek pedig vannak: ezt lépten-nyomon tapasztaljuk. Hiszen erről mindenütt panaszkodnak. Nagvobb városokban is, de különösen a kisebbekben meg van az úgynevezett klikk-szellem. Nagyok az ellentétek sok tekintetben: vallás, rang, állás, érzés, gondolkozás, de különösen érdek tekintetében. Mindezt érezzük mi keszthelyiek különösen. A jó lelkek, az igazi nemesszivüelt ée emberbarátok keresve-kereöik az öszszekötő kapcsot a zilált társadalom agybeforrasztására s az ellentétek megszüntetésére. A megalakult ének és zene társaság működésével ezek az ellentétek tán némi részben megszűnnek. Mi ezt erősen hiszszük, mert az ének és zene a szivekhez szól. Szive meg minden embernek van s ha a szivekhez fértünk, akkor az egész embert megnyertük. Ily értelemben mint társadalmi öszszekötő kapcsot üdvözöljük mi első sorban a megalakult Keszthelyi Műkedvelők Ének és Zenetársaságát. Óhajtjuk, hogy minél szilárdabb és biztosabb alapot készítsenek fölvirágzásának és állandó fönmaradásának. Meg kell alakítani a zene-köröket a főgimnáziumban, a gazdasági intézetben s a "polgári leán}

Tiskolábau. Meg kell kedveltetni a zenét az ifjúsággal az iskolákban. Akkor az iskolákból kikerült ifjúság majd az életbe átviszi az ének és zene kultuszát, meghonosítja azt a családban, értékesíti a templomban, a társadalomban. Ez által a közélet nyers ridegsége változik, az erkölcsi érzés tisztul, a tivornyázás és kártyázás kevesbedik. A klikk -uralom szelídül az ének és zenének közös szeretete által. Ilyen nagy értelmiséggel bíró városban, minő Keszthely, ez az ének és -zenetársaság nagy művelődési hivatást teljesit. hiányt pótol és kulturális kiufcset gyűjt. Tudás, akarat és okos veze1900. április 29 tés mellett táplálója lesz a vallási élet emelésének, a finomabb tisztult Ízlésnek s az erkölcsi élet ápolásának. Ebben az értelemben lesznek az egyesületnek nem3sszivü pártolói ós gyámolitói. Reméljük, mert tudjuk, hogy vannak, kiknek van szivük, van akaratuk a béke létesítésére s társadalmi életünk átalakítására. Hisszük, hogy azok is, a kik még ma tartózkodnak, akik tán közönyösek, nemsokára érdeklődéssel lesznek az egyesület iránt. Üdvözöljük még egyszer a Keszthelyi Műkedvelők Ének és Zenetársaságát, az első lelkes csapatot, mely arra van hivatva, hogy újjászületést teremtsen városunkban az ének és zene terén! Adja Isten, hogy erős társasággá nőj jön a város falai közt, mely átalakítja idővel a szíveket és lelkeket. A népért. Örömmel fogadunk minden ujabb intézkedést, minden cselekedetet, nely a föld népének érdekeit szolgálja és helyzete javítását célozza. A jelenlegi kormány már többször bebizonyította ez irányban érdeklődését és gyakran igazolja dicsérendő tettekkel azt, hogy szivén viseli a kevésbé müveit néposztály kívánalmait. Számtalan intézmény számtalan tett hirdeti ezt az érdeklődést. Nemrégiben is a népkönyvtárak, — eme régóta nélkülözött és valóban célravezető művelési eszközfelállitását vette tervbe. Es tudva azt, hogy hosszú betegségnek halál a vége, nem sokáig hagyta vajúdni a terv megvalósítását, minek köszönhető, hogy ma már az ország legtöbb községében van népkönyvtár felállítva. A mult napokban adományozott a földmivelósügyi miniszter járásunk kilenc községének is ílven könyvgyűjteményt. Ezek a községek : Kannacs, Nemes Bük, Rezi, Felsó-Páhok, Gyenes-Diás, Cserszeg-Tomaj, Alsó-Zsid FeísőZsid ós Vállus, mely községek lakossága köszönetet mondhat a ministernek a velük szemben tanúsított kegyességért. Sót nemcsak könyveket adományozott a ininister, hanem mindegyik község részérő 20 koronát adományozott, hogy ne legyenek kénytelenek mé«- a könyvek elhetyezésére szolgáló szekrényeket sem a sajátjukból beszerezni. Ha végigtekintünk az adományozott könyvek jegyzékén az első pillanatra feltűnik, hogy mily szakértelemmel, mily gonddal válogatták össze azokat a müveket, melyek a népet művelni, tanítani vannak hivatva. Megtaláljuk a könyvek között jeles költőink és íróink könnyű irálya munkáit, nemzetünk történetének foutosabb mozzanatait tárgyazó népies elbeszéléseket. Van köztük megbecsülhetetlen gazdasági tanácsadó, főképpen pedig az „Erdélyi Gazdasági Egylet" érdekes kiadványai. Nem hiányoznak továbbá a mulattató könyvek sem, melyeket különösen a ,.Falusi könyvtár" szolgáltat. Líthatjuk, hogy rendkívüli gondot fordítottak a könyvek összeválogatásánál és egy pillanatig sem tévesztették szem elől a kulturális nemes célt. A könyvek tehát megvolnának, de hogyan vagyunk a néppel, melynek azokból olvasni s művelődni kell ? Elmondhatjuk itt, hogy akad néhány legény, leány, aki elolvassa a kacagtató meséket, de a nagyobb rész nem igen szánja magát arra, hogy olyan hosszú nyomtatást keresztül böngészszen ; nem pedig azért, mert az olvasás nemes művészetével nincs annyira tisztában, hogy valamit fennakadás nélkül végig olvashatna, ha pedig minden szónál, minden mondatnál pauzálnia kell, a legérdekesebb könyv tartalmát sem élvezheti. Lehet azonban ezen a bajon is segíteni. A mód ugy nem valami élvezetes és szórakoztató, de hát minden ember hazafias kötelessége hogy a népmüvelés érdekében kényelmét — mert csak erről van szó — egy kissé feláldozza. A községek műveltebb elemeinek, u. m. a jegyzőnek, papnak, mesternek össze kellene gyűjtenie néhány embert, azoknak a könyvekből folyékony előadást tartani, a nehezebb részeket értelmesen megmagyarázni, szóval figyelműket, érdeklődésüket lekötve, a tudás és műveltség elemeit beléjük csepegtetni. Nem olyan egyszerű a dolog, mint ahogyan azt első pillanatra látjuk, mert aránytalanul nehezebb alapot adni, mint a megkezdettet tovább fejleszteni. Tagadhatatlan, hogy e munka nagy türelmet kíván, de kárpótol a nemes cselekedetért az a tudat, hogy teszünk egy parányit a népért s igy közvetve a hazáért. Ez az öntudat pedig annál jobban eshetik, mivel éppen a nép műveltsége oly fontos szerepet játszik a nemzetek utca irányában, ahol a Jancsi kocsis lakott, a púpos bál ó istállójában. Az éjjt-lekei olt töltötte, korán leggel aztán megint vezetie urát koldin állomására. A vak ember pedig sok ideig nem merte megmondani a feleségének, hogy ö éhes. Pedig éhes volt nag3'on, mert, csak reggel meg este kapott az asszonytól egy darab kenyeret, meg valami száraz csontot, a mit a Jancsi hagyott meg. Es mikor egy este nem kapott semmit, nagyon szomorú lett és elkeseredett s megmondta, hogy nagyon éhes. ÍSőt fázik is, inert alighanem beteg. Aui a Jánosnak épen ekkor amúgy is sok pénz kellett az uj kalapra, »/. asszony tehát haragos lett ós <lühö^ s megcibálta a vak koldus haját, megverte az urát. A"', p dig nem meit. többé szólam, hanem egyezer csak összeesett a fal mellett, H hol álldogálni szokott, és meghalt.. Nagj ou mérges lett azti.11 u felesége, mikor este nem találta az urát a megszokott, helyen. Azt hitte, hogy tán elment, valahová ételre-italra költeni a keresményét. Hanem ahogy a hordártól megtudta a valót, nagyon megijedt. Nem butult, csak megijedt, hogy mit fog most szólni H János? És méltán ijedt is meg, mert a derék kocsis, mihelyt meghallotta az eseter, azonnal kiűzte az as3zony t az istállóból. És többé nem is eresztette be sokáig. Az öreg pedig nagyon elbusult és igen bánta, hogy nem adott enni az urának. Es megsiratta nagyon azt a derék embert. Most ott van naponkínt a temetőben, rongyos ruhában ott üli a férje sirja szélén és zokog nagyon és sir olyan keservesen, hogy nem is köszöni meg a krajcárokat, amiket kegyes szivü asszonyok az ölébe tesznek. Egyszer kiültem vele szemben egy fehér padra ós megrajzoltam az arcát, Azt a szenvedő, fájdalmas, bánatdulta nrcot. mely még a. képben is szánalmat kelt. De a inalt napokban az eső hazakerget t,« a sírtól s mivel megint ama szép utca irányában döcögött, a hol i» púpos báró istállójában a Jancsi kocsis lakott, utána mentein. És nagy vonásokban papírra vetettem találkozóját a Jancsival, kiuek zsebjébe az a csúnya, öreg néni mosolyogva dugja a krajcárokat. Érdekes asszony, nemde? És meglátjátok, hogy mind a két arcon van valami olyan vonás, a mi nem kiáuyzik egyetlen nö arcképéről sem. Csakhogy a többin nehéz észrevenni, mert el van simítva és mivel ritkán nyilik alkalom, hogy az ember e két vonást gyors egyniásutáuban lássa kicserélődni egy és gyanazon arcon. Hanem a jósr.emü ember meglátja, ha őszintén akarja. Fnnyit, mondott a piktor s az utolsó mondatot, hangsúlyozta is és az újságíró felé fordulva mondta. Akiről tudva van, hogy épeu nem szerelmes egy csinos kertészleáuyba és egy másikba sem, de mindig dicséri a nőket, verseket is ir róluk s azt mondja, hogy egy nöi lólek igen sr.óp látvány. Most tehát, ö kezdett beszélni csendes, halk szóval. A hangja olyan volt, mint mikor az ember nyári este messziről hallgatja a Balaton mormogását. Én is láttam egy nőt ma s egy férfit. Egy leányt és egy ifjút. És ezeknek is van történetük, még pedig nagyon szomorú ós igeu rut. Fehérvárról hazajövet véletlenül egy Locsiba kerültem azzal a leánynyal ós apjával. A leány nagyon szép volt és fiatal .s egész utón sírt. De az apia is szomorú volt, közel ült a leányhoz s viselkedéséből meglátszott, hogy nincsen felesége. Mert olyan szeretettel becézgette azL a leányt, ahogyan csak azok a férfiak tudnak leányukkal bánni, akiknek az édesanya szeretetet is kellett pótoluiok. F0I3'tonosan a leánya lábtakaróját igazgatta, hogy az valahogyan meg ne fázzék, elsimította kezével annak homlokáról a leesett hajszálakat s közbe-közbe vigasztaló szókat mondott neki. Aztán szomornan, mélységes szeretettel nézte a leányát, de ilyenkor csakhamar félrefordította a fejét s megtörülte nedves szemeit. Kimentem a folyosóra, hog}' szabadon sírják ki magukat. Ott egy ember cigarettázott, aki nekem régi ismerősöm volt. Beszélgetni kezdtünk. Megkérdeztem, nem ismeri-e azt a két szomorú utast. Közelebbről is ismerte őket s igaz részvéttel beszélte el, hogy mi történt velük. A leány, egyetlen gyermeke apjának, menyasszonya volt egy pesti ifjúnak. Az hetenkint lejött hozzájok, s az esküvő is ki volt tűzve a nyárra. A vőlegény igen derék ifjúnak látszott, senki neui mondott, rá rosszat. Most két napja az, újságokból igen szomorú liirt tudtak meg. A vőlegénynek még az utolsó időben is viszonya volt egy fél világi hölgy gyei, aki reugeteg pénzébe került. Nem győzte a fizetéséből, két héttel azelőtt sikkasztott. Most jött napfényre a bűne, s ő agyonlőtte magát. A szép menyasszony és az apja temetésre mentek. A leáuyt nem lehetett írről lebeszélni. Ott akart lenni mindenáron a temetésen. Nem akarta elhinni, hogy az ö vőlegénye rossz ember volt s hogy sikkasztott. És ezt, mondta : Ha igaz volna is, akkor is elmennék, mert szerettem. Nekem pedig az jut eszembe, hogy milyen érdekes két rajzot lehetne csinálni arról az ön gyilkos vőlegényről. Az egyik kép abban a pózban ábrázolná, amint annak a szegény ki; leánynak s/.erelmet hazudik. A másik kép meg