Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1900-03-25 / 12. szám
IV. évfolyam. Keszthely, 1900. március 25. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap Megjelenik hetenkint egjrsznr Szerkesztőség KESZTHELY, FÖGIMN. ÉPÜLET Kidóhivatal a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratoltat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kéi-iink. Kéziratokat nem adunk viasza LAI>TÜLA.)DONOS A SZERKESZTŐSÉG. FELELŐS SZERKESZTŐ MAGASHÁZY ANTAL DR. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak Eé égI évr e 10 korona Fél évre Negyed évre . ... , 2 '„ 50 fillér Egyes szám ára 20 Hyllttér petitsora 50 lillér. A sorozás előtt. Évről évre megujul a panasz, hogy egyre satnyább, egyre csenevészebb a nemzet virága : a magyar ifjúság. Az országos sorozás megdöbbentően siralmas képet tár a magyar elé, melyből fajának pusztulása, az ország erejének szánalmas csökkenése olvasható. Főképen egyes vármegyék területén olyan silány eredménynyel jár a katonaszedés, hogy méltán sir lel a hazafiak szive. A felvidéken a kivándorlást, az erdélyi részben az eloláhosodást. máshol az Ínséget, ismét máshol a két vagy eg) T gyermekrendszert hozzák fel okul ; de mit mondjuk mi dunántúliak, kiknek földje még ma is, annyi csapás után — némi csekély kivétellel — a tisztes jólét hazája s kik mindenkor híresek valánk épségről, erőről, józan és erkölcsös magyar életről? Pedig nálunk is, Zalában is, egyre szomorúbb a sorozás, egyre silányabb a katonaanj'ag. Deli legények helyettjava A BAL A TONV1D ÉK" TÁR CÁJ A" digyeieh ki engem... Vigyetek ki engem a Balatonpartra, Hadd lássam még egyszer a ringó habot ; Hadd halljam mit suttog csókra vágyó ajka, Midőn csókolják a hulló csillagok. Vigyetek ki engem, ahol a hullámok A pázsit-nyoszoh/án végig omlanak, Hadd álmodja velük azt az édes álmát — Szegény szivem — ez: a fájó húsdarab . . Vigyetek ki engem, hogy ha száll az alkony, Midőn harmatgyöngy rezg minden levelen ; Midőn zendül a dal — a Balaton parton — A te szent himnuszod: örök szerelem ! Vigyetek ki engem, hadd halljam, hadd lássam, Amit a hab suttog, a csillag nevet . . Ott kondidjon végső órám — elmúlásom . . Vigyetek még egyszer oda engemet! SOOS LAJOS. részben apró, fakóarcú gyerkőcök állanak a mérték alá s horpadt mellük, leesett válluk, izomtalan karjuk siralma san hirdeti a magyar faj pusztulását, a nemzeti erőforrás nagy megapadását. A városi nép fiainál még csak érthető ez a szomorú jelenség, de ha már a nép fiai is megfogynak erőben, megromlanak vérben : okvetetlenül kétségbe kell esnünk a jövő felett ! Mert hiába a civilizáció minden vivmánya, hiába a tudomány és művelődés minden áldása : valamely ország létének első talpköve mindenkor fiainak duzzadó életereje marad. A katonaságra alkalmasok száma a legjobb hőmérője a nemzet erejének s fájdalom ! mi már odajutottunk, hogy anyámasszony adóval kellett már évek előtt serkenteni a magyart az e téren mutatkozó hiányok és visszaesések pótlására. S bárcsak sikerrel történt volna ! Ellenkezőleg, évről évre megujul a panasz, hogy egyre satnyább, egyre csenevészebb a nemzet virága : a magyar ifjúság. Beszélyvázlatok. XII. Bibiké. Babaarcti, szőke kis leány volt Bibiké. Harmatos arcán, kökény szemén, lenhaján tiszta gyönyörrel nyugodott meg a tekintet. Tizenhetedik tavaszában történt. Édesapja, a nagy bajuszu, széles mosolyú polgármester, komoly tekintettel, hivatalos tekintélyivel lépett be egyik májusi napon Bibiké szobájába. A feliéifalak,' kékszövetü bútorok lányos hátteréből szinte kirítt ez a komoly úr, kire a kis Bibiké is — miután ügyesen elrejté Herczeg Dolovai Nábobját a varróasztal teritője alá — kíváncsian és kérdő szemekkel nézett. A polgármester úr is kezdett zavarba jönni; most látta esak : minő nehéz dolgokra vállalkozott. Szinte kivörösödött az erőltetett köhögéstől, mig végre szóhoz jutott. — Egy fontos ügyet akarok veled közölni, édesem, nyögte végre. Majd azután, hogy a saját hangjától nekibátorodott, sietve hadart tovább Bibikének, ki csak egyre csodálkozva nézett nagy, kerek szemeivel az izzadó papára. — Barnabás mérnök ur megkérte kezedet s én oda is Ígértem. Délután eljön, remélem jó Kell tehát, hogy e kérdéssel behatóan foglalkozzanak az intéző körök s teljes erővel rajta legyenek az okok kipuhatolásán s a hibák és bűnök megjavításán. A közgazdasági nyomornak javítása, a közegészség botrányos mulasztásainak szanálása, a családi élet' ezer mizériájának eltávolítása, az ifjúság testedző nevelése . . . mind, mind közre fognak munkálni abban, hogy a magyar faj újra megerősödjék és faji kiválóságait viszszanyerje. Nálunk, Zalában is, úgy tapasztaljuk, hogy minél szomorúbbak évről évre az alispáni közegészségi és közgazdasági jelentések, annál megdöbbentőbbek a sorozásnak is eredményei. Idején kell tehát elejét venni a bajnak és üres panasz, gyerekes siránkozás helyett a tettek mezejére kell lépnünk. É vényt kell szereznünk a közegészségügyi szabálvzatoknak az egész vonalon : emelni kell a fölei népének jólétét minden kigondolható eszközzel ; útját kell állani a rokis lány lész s nem teszed szerencsétlenné édesapádat. Bibikének azonnal síróra vált az arca. Szöszke kis fejében egymást kergették a gondolatok : hogyan meri őt megkérni az a vén Barnabás ? aztán meg különben is másképen olvasta ö Herczeg novelláiban; ott kadétok kurizálnak a leányoknak, nem ilyen köhögős, vén mérnök bácsik ; ott hadnagyok küldözgetnek ibolyacsokrot, szerelmes levelet, főhadnagyok lövik meg magukat értük. Ki is mondotta kereken a gondolatát: — Engemet pedig ne kérjen meg, iigj 7 íem megyek hozzá. Hogy azonban meglátta édesapja vonagló arcát, eloorult homlokát, hirtelen hozzáfutott, átkarolta és sirva kért tőle bocsánatot. A golgármester úr azután megmagyarázta Bibikéjének, hogy ez a házasság életkérdés ; hogy hivatalos pénz veszett el a kezén, hogy börtön vár reá s hogy Barnabás megígérte, hogy megmenti. Bibiké feje zúgott, de megértett mindent. Érezte, hogy ő az óvadék a polgármesteri becsületért s megnyugodott. * Lenn a kapu előtt mosolyogva dörzsölte száraz kezeit Barnabás s gúnyosan veregette vállát a lihegő polgármesternek. a