Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1944

I. A gimnázium az 1944—45. iskolai évben

Az iskolai év története.

Előírásszerűén szept. 1-én alakuló értekezletet és javítóvizsgálatokat, szept. 2—4-én magánvizsgálatokat, 6-án és 7-én beírásokat, 8-án Veni Sancte-t, 9-én törvénymagyarázatot és osztályrendezést tartottunk; szept. 11-én megkezdtük a rendes tanítást.

Előzőnapi közös szentgyónás után okt. 1-én közös szentáldozáshoz járult az intézet egész ifjúsága a szülői értekezleten meghívott szülőközönséggel együtt. Ezen a napon ugyanis a nyári szünetben, június 29-én végbement nagyszabású városfelajánlásnak folytatásaként a mi intézetünket is ünnepélyesen felajánlottuk Jézus Szentsége® Szívének és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének oltalmába. Okt. 6-án szentmisén és önkép- zőköri ünnepélyen emlékeztünk meg az aradi hősökről és hazánkért elesett összes hőseinkről.

A harcoló csapatok közeledése miatt október 11-én hazabocsátottuk tanítványainkat. Okt. 20-án este vonultak be Bajára az oroszok. Okt. 30-án újra megkezdtük al tanítást megfogyatkozott létszámú diákjaink számára. Eleinte osztályösszevonásokkal és csökkentett óraszámmal, de lényegében szinte megszakítatlanul tanítottunk. Karácsonytól kezdve erősen megnehezedett a helyzet, mert a rendház és a gimnázium épületeinek lefoglalása miatt a tanári testület tagjainak és az iskolának is új otthont kellett keresnünk. A tanítást igen sok helyen és igen sokféle beosztásban folytattuk. Egy-egy tanítási helyünk újabb és újabb lefoglalása mindig legföljebb csak egy-két napos megszakítást okozott, mert mindenkor sietve új lehetőségeket kerestünk a tanítás folytatására.

1945. február 21-én mindeme vesződésünk fölé még az a súlyos csapás is reánkzúdult, hogy egy német repülőbombe megölte egy kedves kis diákunkat, Köbling Endre, IV. oszt tanulót és mindkét lábára súlyosan megcsonkította Simonyi Marián, r. tanártársunkat. Jól esett ekkor a Miasszonyunk Leánynevelőintézet testvéri segítő készsége, mellyel a kiesett munkaerői pótlására év végéig való tanításra átengedte Körmöczy M. Alix iskolanővért, oki. középiskolai tanárt.

Három ilyen hányatott hónap után, áprilisra végre jelentősen megjavult a helyzet: egyrészt a tanári kar eltávozott tagjaiból fokozatosan visszatértek azok, akiknek városszerte családoknál szétszórtan lakást és élelmezést tudtunk biztosítani, másrészt a tanítás számára két magánházban (Haynald-utca 15. és Petőfi-utca 10.) két-két olyan szobát tudtunk szerezni, amely év végéig immár állandó használatra a magunké maradhatott; végül húsvét utánra a tanítványok száma is újból megszaporodott. így elértük, hogy minden osztálynak mindennap lehetett tanítása. Az órarövidítés ési óraszámcsökkentés azonban év végéig megmaradt, hiszen az említett két helyen magunk mindig csak délelőttönkint