Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1943

- 4 megérkezett a szeretett családatya is: Grösz József, kalocsai-bácsi érsek kíséretével, s vele jött még

1 dr. Lantay István, Kalocsa polgármestere is. Az ünnepség engesztelő körmenettel kezdődött. Az érsekfőpásztor hatalmas kereszttel kezében vezette a felváltva szentolvasót imádkozó és éneklő menetet. A körmenet után a templom főbejáratánál Kalocsa érseke főpásztori szózatában mélységes hatással tárta fel a városfelajánlás jelentőségét és a felajánlás igazi értelmének megfelelően engesztelő vallásos életre, lelki megújulásra buzdította bajai híveit. Majd a kitett Oltáriszentség előtt engesztelő könyörgéseket végzett. Ezekhez csatlakozott az ünnepség főmozzanataként az a szívbemarkoló, ünnepélyes imádság, amelyben Baja város első polgára, dr. Bernhart Sándor, polgármester — iskolánk hűséges ciszterci öregdiákja — a város összes polgárainak nevében Baja városát családjaival, intézményeivel, házaival, földjeivel és tanyáival felajánlotta Jézus Szentséges Szívének és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének oltalmába. A megafonokon szertezengő imádságot mély megilletődéssel, jórészt térdelve hallgatta végig a város katolikus közönsége. Erősen hisszük, hogy ez az élethűséget is ígérő felajánlás, — bár eredménye mértékkel nem mérhető és számokkal ki nem fejezhető, — hatásában döntő-jelentőségű lesz a lelkek megerősítésére. Pusztító veszedelmek és kínzó nyugtalanságok közepette az egyetlen menedék: Krisztus. O adhatja meg az oltalmat és gyógyulást: a családi és a köz-élet erkölcsi tisztaságát,— szeretett-féltett magyar hazánkért való önzetlen áldozatrakészséget! Befejezésül még felvetjük a kérdést: Miért örül olyan mély és tiszta örömmel a mi iskolánk ennek a városi eseménynek? Mit várunk tőle? — Nevelőtanításunk lelki levegőjében életet-újító megtisztulásnak és megszentelődésnek kezdődését reméljük ettől a nagy naptól. Mi ebben a napban látni merészeljük a minden rémségek félelmetes viharain túl is a szebb, erősebb, testvéribb magyar jövő felépítésének zálogát! Ezért mostantól fogva nevelőtanító munkánk minden mozzanatát ennek a napnak utat-mutató világosságában kívánjuk végezni. Jelszavunk ez a fohászkodás lesz: „Jézus Szentséges Szíve, jöjjön el a Te országod !" — Szeretett Tanítványaink, Kedves Szülők, ezentúl éljünk olyan Krisztust-engesztelő életet, és imádkozzunk olyan sokat és olyan buzgósággal, hogy minden így lehessen! Dr. László Vince. Hősi halott diákjaink: Huber Ferenc | karpaszományos szakaszvezető, aki az 1928—1936. években végezte nálunk a gimnázium mind a nyolc osztályát és szerezte meg