Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1943

— 26 — szóló, gyakorlati elhatározássá. A gondolkodóbb fiatalság szívesen bogozgatja a szociális kérdés különféle szálait, így pl. a tó'ke ex iustitia és ex charitate tartozó kötelességeinek, a munkás és munkaadó helyes viszonyának súlyos ügyeit, amikről a pápai enciklikák szólnak. Ezekre nézve sem zárkózhatunk el tájékoztatásuk elől. Ezzel a tájékoztatásunkkal szolgálni óhajtjuk azt a célunkat is, hogy fiaink már mostantól fogva érezzék magukat felelőseknek a nemzeti közgondolkodásnak az őszinte és áldozatos szociális szellem irányában múlhatatlanul szükséges megújulásáért. Azonban felfogásunk szerint nevelésünkben a szociális gondolkodás kialakításának feladata a mély keresztény felebaráti szeretetet s ennek a mi magunk magyar társadalma körében való megvalósítását jelenti. Ezt igyekszünk tehát kialakítani fiainkban, és jelszóból állandóan ható s működő alapérzületté mélyíteni. Ennek az érzületnek megnyilatkozásán örültünk, mikor cserkészcsapatunk az idén is, mint már évek óta, rendszeresen támogatott egy sokgyermekes szegény családot, s tőle telhetően hozzájárult a Cserkészmozgalom telepítő munkájához is; mikor a VII. osztály meleg karácsonyi ünnepséget rendezett az intézet egész ifjúsága számára, s ennek az ünnepségnek jövedelmét, 185 P-t, a legelhagyottabb, kevésörömű menhelyi gyermekek karácsonyára juttatta el; mikor a Főméltóságú Asszony felhívására az egész ifjúság megmozdult, és megtakarított filléreiből a hadbavonultak hozzátartozóinak javára a testület adományaival együtt összesen 600 P-t tudott juttatni a nemes magyar célra. Ünnepnapjaink, kegyeletes megemlékezéseink. Az egyebütt említetteken kívül kiemelkedő eseménymozzanatokat soroljuk fel itt. Kegyeletes érzéseinknek s egyben a ciszterci iskolák szép hagyományának tettünk eleget november elejének hétköznapjain azzal, hogy a tanítás kezdete előtt diákmisét ajánlottunk fel kedves halottaink lelke üdveért a következő sorrendben : nov. 3-án intézetünk elhunyt jótevőiért, 4-én elhunyt tanárainkért, 5-én, Szent Imre-ünnepén intézetünk mai és egykori, élő és elhunyt diákjaiért, 6-án Inkey Jenőért, volt derék tanítványunkért, aki az első világháborúban halt hősi halált a hazáért, s akinek nevét misealapítvány és jutalomdíjalapítvány is őrzi intézetünkben; 8-án dr. Dombi Márk, zirci alperjelért és 9-én Pásztay Béla, m. kir. főhadnagyért, akikről évkönyvünk elején külön emlékezünk. Nov. 6-án végezte ifjúságunk éveleji és egyben Szent Imrének, a magyar ifjúság védőszentjének s példaképének ünnepével kapcsolatos közös szentgyónását, és nov. 7-én járult szentáldozáshoz; az ünnep ezévi különös jelentőségéről az igazgató szólt az ifjúsághoz. Dec. 6-án, a Kormányzó Ur O Föméltósága nevenapján ünnepi szentmisében imádkoztunk, hogy az Úristen óvja irgalmával hazánkat, és őrizze meg számunkra még sokáig jó erőben, nagy feladatai teljes végrehajtására, Kormányzó Urunkat.