Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942
9. Az ipar és kereskedelem ciszterci munkásai. A kiváló bölcseséggel megalkotott régi ciszterci alkotmány alappontja, hogy a monostor helyét lakatlan területen kell megválasztani, s hogy a ciszterci szerzeteseknek kezök munkája után kell élniök, gyakorlatban nem jelentett kevesebbet, mint hogy mindent, amire a monostorban, annak gazdaságában csak szükség volt, maguknak a monostorlakóknak kellett eló'teremteniök. Ami nyersanyagot tehát saját erejökkel és saját költségükön a földmíveléssel és az állattenyésztéssel termeltek, azt ugyanúgy maguknak kellett feldolgozniok is. Az ősi ciszterci alkotmány tehát bennfoglaltan — mint ma mondanók — önellátó üzemeknek akarja látni a ciszterci monostorokat. Ez viszont azt jelentette, hogy az egyes apátságokban hamarosan kialakulnak a különféle iparágak. E téren minden monostor első gondja a műhelyek felállítása. Ennél nagyon ügyeltek arra, hogy módjuk legyen a vizierö kihasználására. Közismert, hogy a ciszterci monostorok nagytöbbsége víz mellé épült; ennek partján állítják fel a műhelyeket. Ha azonban a monostor távolabb esik a folyótól, már nem vihették oda a műhelyeket, mert Szent Benedek szabályzata előírta, hogy a műhelyek is a monostor szűkebb területén legyenek. Csatornát ástak tehát, s így hozták be a vízierőt a monostorba. Ilyen volt a helyzet Claravallis monostoránál. Ennek mintegy két km csatornáját Szent Bernát ásatta, s ő is rendezte be a monostor ipartelepét. Érdemes erről meghallgatnunk egy XIII. századi szemtanú leírását: „A csatorna a monostor közelében két ágra szakad : az egyik rész a halastavat táplálja, a másik pedig az épülettömegben keres magának munkát. Legelőször is a malom kerekeire bukkan és nagy mozgás közt foglalatoskodik ezek forgatásával. A malomkövek és a sziták gyors mozgatásában és forgatásában leli gyönyörűségét. Ezt a munkát elvégezve . . . nagy robajjal törtet át a kallómalomba, hogy a testvéreknek ruháról gondoskodjék. Itt azután valóságos táncot visz véghez. Veri a nagy mozsarakat, ugráltatja a kalapácsokat, rángatja a falábakat, egyszóval nagy serénységgel mozgat mindent. Legnagyobb a buzgalma a rokka-kerekek körül:
