Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

1. Az imádkozó ciszterciek A Szent Róberttól 1098-ban alapított Cistercium-i (Citeaux-i) monostor azt a szép feladatot tűzte maga elé, hogy a nyugati szerzetesség atyjának, Szent Benedeknek „Szabályzat"-át teljes tisztaságában megtartja. Mikor a lelkes vállalkozás a szentbenedekrendi Molesme apátságból kiindult, csak új monostort akart a szent rendalapító eszményétó'l el-eltérő bencés monostorok között, de új rend lett belőle : a Ciszterci Rend. Az eleinte gondokkal küzdő, de később, főkép Szent Bernát idején (1091—1153) csodálatos virágzásnak indult új rend hű maradt Cistercium-i anyamonostorának célkitűzéséhez: mindenben megtartani Szent Benedek „Szabályzat'

1-át annak eredeti szigorúságában és tökéletességében. Ez a célkitűzés a Ciszterci Rend jellegét és munkakörét a legpontosabban megszabta. Szent Benedek ugyanis a szerzetesnek az imádságot és a munkát írja elő. Első helyen áll az ima, vagy tágabb megjelöléssel: az istenszolgálat. Szabályzatának erre vonatkozó része tiszteletet parancsoló tömörségében is félreérthetetlenül világos : „Az istenszolgálatnak semmit elébe ne tegyünk /" Ez volt az a csodálatos fémjelzés, mely a ciszterciek munkáját minden vonatkozásban beragyogta, s annak az Ur bőséges áldását biztosította kettős célja elérésében : Isten dicsőségének munkálásában, népek-nemzetek lelki-testi jólétének szolgálatában. Ez az elsőbbség, amit az istenszolgálatnak már a Ciszterci Rend ősi alkotmányozó írásai is mind biztosítanak, a ciszterci szerzetes egész napirendjét meghatározta. Nem is volt a ciszterci monostor életrendje más, mint a nap legértékesebb részeinek birtokbavétele az imádság számára s azután, de csakis azután : a felmaradó idő kitöltése munkával és szűkreszabott pihenéssel. Napjában hétszer jöttek össze a templomban, hogy imádkozzanak és énekeljenek ; először éjfél után 2 órakor, utoljára este 8 óra tájban. A napi istenszolgálatban szerepel a szentmise is, legnagyobb részét azonban a zsolozsmázás foglalja le. A zsolozsma alkotórészei a himnuszok, a Szentírásból vett olvasmányok, elsősorban azonban a zsoltárok. Ezek beosztása olyan, amilyennek azt Szent Benedek, a keresztényeknél és a régebbi szerzeteseknél addig is szokásos imaórák első redszerbefoglalója megszabta.