Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 77 — így elsőrangú fefodata volt a telepítés. Ezek az apátságok : Savnik a Szepességiben a Felső-Hernád völgyében, a Magas Tátra alatt, a másik Szentgotthárd a Rába völgyében. Nem csekély jelentőségű, hogy ez az utóbbi, a német határon fekvő apátság a magyarlakta belső teriiletekről kapja embereit. Népei között már Imre király 1194-i oklevele ilyen nevűeket sorol fel: Árúd, Bek, Bika, Bodor, Bogárd, Bőd, Bulcsú, Cseke, Csom, Csuda, Csuk, Fitocs, Gyüre, Hamard, Joakim, Későd, Lecsk, Macsó, Márton, Mócs, Munka, Négy, Pete, Szolgád, Szombat, Varsa, Váró. A lényegesen több írásbeli adat alapján dolgozó német történetírás már eddig is igen szép telepítéstörténeti munkákban ismertette a német ciszterciek telepítő tevékenységét, és méltatta a német művelődés terjesztésében végzett érdemeiket. Bizonyos, hogy az újabb történeti és földrajzi kutatás nálunk is, ha talán kevesebb, de annál becsesebb adatokkal gazdagíthatja hazai monostoraink úttörő munkájának történetét s ezzel együtt a magyar telepítéstörténetet is. A ciszterci birtok tervszerű kiépítettsége, berendezése, kedvező jogi helyzete, olcsó és jó munkaereje, alacsony üzemköltsége lehetővé tették, hogy a ciszterciek a gazdálkodás minden ágát felkarolják. Legelső persze a földmívelés. Ök örfogatos erős vasekékkel szántják a földet. Mezőgazdálkodásuk jellemzője a trágyázás. Szent Bernát írja, hogy egyik alkalommal ezt vetette szemükre egyik ellenségük : „Micsoda szerzet az, ahol földet művelnek, erdőt irtanak és trágyát hordanak ? !" Gazdaságtörténeti szempontból ez a pár szó igen értékes adat. Hiszen a XII. századból való, s az ellenfél mondja a ciszterciekre megbélyegzésül. Ma a „Termeljünk jobbat és többet!" korában nem nehéz megérteni, hogy amikor ez a kifogásoló a talajjavításnak e legjobb módját époly jellemzőnek mondja a ciszterciekre, mint magát a földmívelést és az erdőirtást, a nyolc évszázaddal ezelőtt munkálkodó ciszterciek magasfokú gazdasági tudását és szorgalmát ismeri el a legszebb dicsérettel. Valóban, a középkori ciszterciek gazdasági rendszere nagy haladást jelentett a termelés addigi rendjében főleg ott, ahol Franciaország mezőgazdálkodásának fejlettségétől még messze állottak a népek. Az alig megtelepedett nomád nép ugyanis legelő'-váltógazdasággal gazdálkodik csak : az egész határ legelő, csak itt-ott termel valamit rendszertelen foltokban. Ha a feltört terület kimerül, otthagyja és más darabot tör fel. Fejlettebb ennél a kétnyomásos rendszer. Itt már nem legeltetik az egész határt, hanem csak az egyik részét, a másikat pedig szántóföldnek használják. Mikor a föld kimerül, feltörik a legelőt szántónak, s az elhagyott addigi szántó legelővé gyepesedik. — Ilyen volt a letelepült nomád, félnomád népek gazdálkodása hosszú időn keresztül, ilyen volt Hazánkban is állami életünk első idejében. S itt következett a ciszterciek tanító szerepe. Ok nyugatról az ott már meghonosodó háromnyomásos rendszert hozzák magukkal, és terjesztik példájukkal szerte egész Európában. A birtokot három részre osztják : az elsőbe őszit vetnek, a másodikba tavaszit,