Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

6. Ciszterciek az uralkodók szolgálatában. Az a tekintély, amelyet a Ciszterci Rend a középkorban tagjainak szigorúan fegyelmezett élete és sokirányú tevékenysége miatt élvezett, feljogosította az egyházi és világi fejedelmeket arra, hogy a Rend tagjainak szolgálatait igénybe vegyék sokszor igen nehéz és kényes természetű ügyek elintézésében. Ilynemű szolgálatra elsősorban a római pápák kérték fel a ciszterci monostorok apátjait, perjeleit. Ma, az ügykezelés virágkorában is elgondolkoztató az a munkateljesítmény, amit a pápai udvar végzett az akkor ismert egész világ ügyeinek intézésében. Egyházi és világi uralkodók, magánemberek bizalommal keresik fel a pápákat, feltárják előttük legkényesebb ügyeiket, kérik segítségüket, döntésüket, főleg mint peres felek. A pápák kíméletesek az igazság kinyomozásában. Nemesen egyesítik magukban az igazságos bíró szigorúságát a szerető atya kegyességével. Orvosok, akik gyógyítanak, de nem sebeznek. Bírák, kik büntetnek, de meg nem semmisítenek. S ami a pápák eljárását elsősorban jellemzi: óvatosak és körültekintők a vizsgálatra igénybevett bírák, megbízottak kiválasztásában. Innen van, hogy ha a pápák a Ciszterci Rend tagjait ismét és ismét megbízzák a Rend fennállása óta végig az egész középkoron át nem egyszer súlyos természetű ügyek elintézésével, ez a ciszterciek egyházhűségét, jogi tudását, igazságosságát egyformán bizonyítja. A pápák kitüntető bizalmára azonban a Rend igyekezett is rászolgálni. A történelem tanúsítja, hogy különösen akkor mutatta meg fiúi ragaszkodását a Szentszék iránt, amikor ez a legválságosabb helyzetbe jutott. Ismeretes a világtörténelemből az a fontos szerep, amelyet a ciszterciek töltöttek be a törvényes pápa védelmében, valahányszor „trónkövetelők" léptek fel ellene. Ilyen volt az az áldozatoktól, fenyegetésektől vissza nem riadó küzdelem, amely II. Incét trónrasegítette II. Anaklét ellenpápával szemben. A pápai trón ebben az esetben úgyszólván a cisztercieknek köszönhette megmentését. Az Egyház is elismerte ezt; maga II. Ince meleghangú levélben köszönte meg