Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

- 35 építettek a XII. században mindenfelé s Hazánkban is ciszterci kolostorokat s benépesítették azokat francia antidialektikusokkal, . . . akik nem a fogalmak akrobatái, hanem a nagy akarásnak s a szentségnek kialakítói akartak lenni. Nekik nem teóriák kellettek, hanem a valóság, mégpedig a legszebb kiadásban, mint szép, tiszta élet s mint tüzes szeretet. . . . Szomjasak voltak az Istenség csókjára s a csókot fogadni és viszonozni akarták. De a csókhoz szerintük két ajak kell. A léleknek két ajka van; az egyik az értelem, a másik az érzelem; aki tehát a nagy valóságot s a végtelen Istent bírni, élvezni és megcsókolni akarja, annak azt mindkét ajakkal kell megtennie. Nekem kimondhatatlanul imponál ez a realizmus, vagy pragmatizmus vagy minek mondjam ; imponál a lélek friss, eleven magvának s ösztönének kitörése a fogalmak merev s hideg szféráján túlra". Ez Szent Bernát korának, a XII. század ciszterci szerzeteseinek gondolatvilágáról a leghívebb jellemzés. „Értékes a tudás, sokat ér a fegyelem, de legnagyobb dolog mégis csak a jóság" — írja az egyik zirci apát a XIII. században. Ez a szellem hatotta át azokat is, akik nem mehettek a tudományok külföldi jeles tűzhelyeihez, hanem otthon, a monostor könyvtárában, írószobájában művelték a tudományt. Mert a ciszterci apátok nemcsak külföldre küldték el kiválóbb szerzeteseiket tanulni, hanem odaadó gondossággal mozdították eló' monostorukban is szerzetesfiaik imádságos élete mellett azok tudományos munkálkodását is. A tudományos, szellemi munka érdekében a monostorok nagy áldozatot hoznak; példa rá maga Cistercium, ahol Harding Szent István apát a már említett szövegjavító nagy munkájához a lehetó'séget épen akkor teremtette meg, amikor a monostornak még a megélhetés gondjaival is küzdenie kellett. Minden ciszterci monostornak szoros tartozéka a könyvtár s mellette az írószoba. Egyik apátság a másiktól, néha távol országokból is, kéziratokat kölcsönöz, azokat lemásolja s így teremti meg a könyvtárat. Minden monostorban számos szerzetes foglalkozott a tudományos s a lelkek nemesítésére alkalmas könyvek másolásával. Igen nagyértékű tevékenység volt ez, mert a könyvnyomtatás a középkorban még nem könnyítette meg a szellemi kincsek közzétételét, s a szerzetesek írói és tudományos munkája nélkül szakadás állott volna be az európai műveltség folytonosságában. Amikor a ciszterci szerzetes könyvet írt, akár szöveget másolt, akár a saját gondolatait rögzítette, mindenkor szeretettel rótta bele azokat „a remekmívű gót betűk halhatatlanságába", s díszítette azokat leheletfínomságú rajzokkal. Tudomány, művészet, mesterség, műízlés, lelkiség és türelem oly csodás együttélése ez, amit ma már nehezen tudunk elképzelni, csak eredményüket csodáljuk a ránkmaradt kódexekben. Ez a szeretettől vezetett kitartó munka gazdag könyvtárat eredményezett; tanúskodnak erről az újabban kibocsátott katalógusok. A könyvtár kincseire épül fel a monostor tagjainak tudományos munkája. Mert hogy az értelmi, a tudo-