Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 171 — nemcsak Baján, hanem az egész hadtest területén. A Honvédelmi Minisztérium ugyanis 1941-ben intézetünk tanárát, Szabó László, r. testnevelési tanárt bízta meg az V. hadtest ifjúvezetőképzésének szervezőmunkájával. Szabó László 1943. januárjáig végezte az óriási arányú szervező munkát, ekkor önként leköszönt megbízatásáról. Az ő véleménye az ifjúvezetőképzés jövőjéről, jelentőségéről a következő: „Egyes kivételes vezetői képességekkel rendelkező fiúkat nem számítva nem lehetséges megnyugtató módon rábízni 30—40 fiú testi-lelki irányítását, vezetését egy 16—17 éves kiforratlan, kialakulatlan fiúra. A cserkészetben nagyszerűen bevált a fiú-vezetőrendszer, csakhogy ott Örsi keretben folyhat a munka. A leventemunka ma még legnagyobbrészt szakasz-keretben folyik (természetesen kiképzési ágankint előfordul, hogy kisebb egységekre kell felbontani a szakaszt, pl. forgószínpad-kíképzés, stb.) Alig hiszem, hogy nyugodt lenne az a szülő, akinek gyermekét egy 17 éves ifjúvezető vinné szakaszkeretben, mondjuk, céllövészetre vagy kirándulásra. Ismétlem, ami nagyszerűen beválik a cserkészetben az Örsi rendszernél, azaz egy fiú 8—10 fiúnak a vezetője, az nagyobb egységek vezetésénél — egyéni véleményem szerint — sohasem lehet teljesen megnyugtató. Nagyobb egység vezetése több tudást, nagyobb tapasztalatot, sok-sok körültekintést, előrelátást, megfontoltságot, higgadtságot, ítélőképességet, stb., stb. kíván, márpedig ezekkel minden jóindulata, igyekezete mellett sem rendelkezik az iskola padjaiban ülő, tudással még csak most töltekező gyermek. Véleményem szerint az ifjúvezetők közül a rátermettek igen alkalmasak a rajok vezetésére. Sőt erre csak ifjúvezető alkalmas 1 Pompásan megoldanak az ifjúvezetők részletfeladatokat, sokszor egészen nagyszabású feladatot is, elsősorban gyakorlati téren (hadijáték, akadályverseny, forgószínpad-tervezés, szervezés). Itt is szükség van azonban mindenkor arra, hogy a terveket a felnőtt átfésülje. A levente-vezetőkérdést szerény véleményem szerint az oldhatná meg, ha nagy számban kapcsolódhatnának be a mozgalomba kiváló r.evelők, akik szeretik az ifjúságot, s ezek mellett kapnának szakaszparancsnokhelyettesi beosztást az ifjúvezetők. Az ifjúvezetőképzésnél nem vált be az a módszer, hogy az iskolás ifjúvczelőképzősök együtt tanulnak az iskolánkívüliekkel. Véleményem szerint mág ez az elkülönítés sem célravezető. A hivatásranevelést legjobban homogén közösségben lehet megvalósítani, ezért is sokat várok a Ciszterci Rend által erre a nyárra tervezett külön ciszterci-ifjúvezetőképző tábortól. Az iskolánkívüliek megismerésére, megbecsülésére vagy más iskolák leventéivel való érintkezésre s ezzel a közösségi érzés fejlesztésére ezernyi