Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 154 — példáján, és ezentúl nélkülözni fogjuk mindig emelkedettszellemű körleveleinek és élőszóbeli megnyilatkozásainak világitó útmutatásait, valamint azokat a mélységes magyar felelősségtudatról tanúskodó vallomásait és tanításait, amelyek éppen a mostani, megnehezült magyar életben reánkváró, sokszorosan súlyos nemzeti kötelességteljesítésre olyan megragadó erővel s egyben nagy lelki melegséggel eszméltettek bennünket. Ezt a veszteségérzésünket nem eny­híti annak meggondolása sem, hogy az új megbizatás egyúttal a legfelsőbb helynek legteljesebb bizalmát és értékelismerését mutatja. A változásnak örvendetes jelentésén és körülményein túl is, mégiscsak valóság marad a tőlünk való távozás ténye. A búcsúzásnak ma is friss és komoly hangulatában ezen a helyen is őszinte hálával mondunk köszönetet minden szellemi-lelki ajándékért, s a jó Isten áldását kérjük életére s az eddiginél is tágabb hatókörű munkaterületen folyó, minden fáradozására. Dí. Pálos Bernardin, tanker. kir. főigazgató. Az eltávozott főigazgató helyébe a Kormányzó Ur O Főméit Ssága dr. Pálos Bernardin, ciszterci rendi perjelt, a Ciszterci Rend egri Szent Bernát­gimnáziumának igazgatóját nevezte ki pécsi tanker. kir. főigazgatóvá. Az intézetünkben az állami főfelügyeleti jognak új gyakorlója felé nemcsak a melegszívű rendi testvér iránt régtől érzett ragaszkodással, s nem is csak a magas állásában őt megillető, teljes tisztelettel fordultunk új hivatalába lépése alkalmából, hanem a magyar ifjúság nevelésében eddig végzett, nagy­hatású munkájának és sokoldalú, kiváló képességeinek, gazdag tudásának, vezetésre való rátermettségének ismeretében sokatváró, nagy bizalommal is. Szaktárgyainak tanításában elért, kitűnő sikerei, nevelési kérdésekről írt tanul­mányai. és sokféle, országos figyelmet ébresztett előadásai, ritka szervező képessége, amelynek egyik ragyogó eredménye volt a ciszterci gimnáziumok cserkészcsapatainak jubileumi, nyári nagytábora is 1942-ben, méltán vonták magukra a legfelsőbb hely figyelmét, s ébresztették fel bizalmát, amellyel a magyar nevelésügy terén olyan fontos feladatokat jelentő megbízatást, aránylag fiatal korában, reáruházta. Az elmúlt félesztendő során tapasztalt megnyilatkozásai — külön az iskolák tanári testületeihez s külön az ifjúság­hoz intézett, megragadó beköszöntőin kezdve egyéb hivatalos leiratain át személyes megjelenéség — arról győztek meg bennünket, hogy személyében méltó útód kezébe került a pécsi tankerület irányítása. Szívből kívánjuk, hogy az Úristen kegyelme adjon neki friss és fáradhatatlan erőt, nem lankadó kedvet iskoláink, magyar jövendőnk javát célzó munkájához, és adjon a világnak az építő, elmélyedően nevelő munkára a mostaninál alkalmasabb, békességes időket!

Next

/
Thumbnails
Contents