Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 123 — is elfogatta, felakasztatta, holttestére sortüzet adatott, s azt a vízbe dobatta. Mulligan Ödön is tábori lelkész volt annál az ír csapatnál, amelyik Balayeroinnál vereséget szenvedett az angol túlerőtó'l. Mikor az angolok megtudták, hogy katolikus szerzetes pap, agyonütötték (+1643). Bergin Lukács (+1640) Rossglass-i apát a nagy üldözések idején Wexfordban tett vértanúvallomást hite mellett. Utoljára a francia forradalom szedte vértanú-áldozatait a ciszterciek közül. Mailett Florentius (fi794) Vaucelles-i szerzetes titokban élesztette honfitársaiban a hitet, azért kivégezték. Brandel Fülöp (+1794) Freistroff-i munkástestvér nem tette le a hittagadással egyenlő értékű u. n. alkotmányos esküt, ezért Metz-i börtönbüntetése után a Rochefort-i pontonokon kellett vértanúhalált szenvednie. Grandery (+1792) ciszterci szerzetes Barbery környékén lelkipásztori teendőket végzett a forradalom alatt. A kandalló kéményében kikötötték és máglyát raktak alája. D' Huberte István (+1794) Oufscamp-i szerzetest is a forradalom katonái végezték ki. Igen nagy azoknak a névtelen cisztercieknek a száma, akiket az istentagadó eskü le nem tétele miatt Cayennébe és Guayanaba száműztek, s ott szenvedtek lassú mártíromságot (+1795—1799). Szent Henrikről nevezett Mária és az Oltáriszentségről nevezett Magdolna ciszterci apácákat 30 más szerzetesnővel együtt Orangeban végezték ki, „mert ezek a gyenge és szelíd nők — mondja a boldoggáavató pápai irat, — a hősies erő csodálatos példáját adták. A törvényszék elé hurcoltatva az istentelen bíráknak az ősegyház vértanúihoz méltó módon feleltek," amikor egyenkint mondották : „Nem menthetem meg életemet hitem megtagadásával." A lorettói litánia és a Boldogságos Szűz dicsőítő éneke, a Magnificat én3klése közben hajtották fejüket a nyaktiló alá (+1794). XV. Benedek pápa avatta őket szentté 1925-ben. Ok a Ciszterci Rend szentjeinek és vértanúinak terebélyes fáján a legfrissebb virágok. Mindezzel korántsem merítettük ki a rendi szentek és vértanuk névsorát. A Rend múltját mindjobban feltáró történeti kutatás (ebben a belgák járnak elől,) sok újabb adattal egészítette ki a Ciszterci Rend eddig használt martyrologiumát. Az új martyrologium szerkesztésére alakult bizottság bámulatot keltő szorgalommal összeállította és kiadta munkája első gyümölcsét: a Ciszterci Rend szentjeinek és vértanúinak névsorát a fontosabb adatokkal és a vonatkozó irodalommal. Ez a munka, mely a trappisták adatait is magában foglalja, nem kevesebb, mint 1387 olyan rendtagot sorol fel, aki szentség hírében éltek, vagy haltak meg, közülük mintegy 300-an vértanúhalállal. Szent Bernát mondotta egyszer: „Merem állítani, hogy az én vezetésem alatt, — bármily bűnös vagyok is, — a szerzetesek, az újoncok, a munkástestvérek lelkének nagy száma, mint a kalitkából kiszabadult madár, repült már föl a mennyei örömökbe." O ezt a maga korára és Claravallisra értette, — de azóta tudjuk, hogy e mondása valóban látnoki jövendőlés: az ő — ó, nem