Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 121 — Ha a szerzetes Istennek áldozta életét, nem fél megjelenni előtte. Csendes mosolygással közsönti a halált, mert az jólisme.rt bizalmas barátja, néma kísérője, pártatlan tanítómestere, Isten követe. Elvezeti Krisztushoz; így a halál a szerzetes másvilág-várásának hordozója. Mikor a halál érkezik, a földi zarándokságnak vége, felkél az örökkévalóság napja s megjön a megdicsőült Üdvözítő, ahogy megígérte. Ez az igazi nagy hitvallás ; Szent Bernát szerint: „az élet nagy és határtalan tengerén eljutni a partra, bejutni az üdvösség kikötőjébe." Boldog Cornibout Arnulf ("j" 1228) Villers-i munkástestvér, amikor közölték vele> hogy nemsokára meghal, így kiáltott fel : „Igazán mondom drága testvéreim, sohasem szerettelek benneteket így, mint most, amikor ilyen örömhírt közöltetek velem." Sokaknak a halálát különös módon is megszépítette az Ur. Boldog Ivetta (f 1228) halálának pillanatában elállt a dühöngő hóvihar, hihetetlen ragyogó kék lett az égboltozat és madarak énekeltek a búcsúzó apáca ablakában. Ez a nyugodt halál nem adatott meg mindenkinek. Nagyon sok ciszterci a vértanúság koronájával ékesítve távozott a földről. Ez volt az első tökéletességi eszmény : a halál útján egyesülni Istennel. A ciszterci vértanúk sorát Boldog Gellért (+1177) nyitja meg, akit az Isten parancsaihoz és a Rend szabályaihoz való ragaszkodása miatt egyik haragosa késsel halálra sebzett. A XIII. században különösen a lengyel ciszterci monostorok szenvedtek sokat a mongol betöréskor. Koprzywnica monostorának sok szerzetesét ölték meg a tatárok ("("1241), akik egyformán ellenségei voltak a nyugati műveltségnek és a keresztény hitnek. Ugyanebben a században bőséges alkalmat adott a vértanúságra a pogány Livland területén végzett hittérítő munka. Sighardt szerzetest több társával együtt a tengerparton fogták el és ütötték agyon a vendek. Altzelle-i Frigyes ("f"1215) hittérítőt húsvét ünnepén szentmise után oltárszolgájával együtt megölték. Több olyan monostorról tudunk, ahol a pogányok minden szerzetest kiirtottak úgy, hogy a keresztény hitnek ezeket az előretolt állomásait ismételten újra kellett népesíteni. A bőven omló mártírvér igen jó alapvetés volt „Wendenland" későbbi hittérítői számára, akik ezt a nagy területet végre is bekapcsolták a kereszténységbe s az európai műveltségbe. Az albiak eretneksége ellen harcoló ciszterciek vértanúja Castelnau-i Szent Péter ("|"1208), továbbá Boldog István és Hildebrand (+1209), s velük együtt többen mások is. Sokan áldozatul estek a husziták kegyetlenkedéseinek. Sedletz monostorának lakóit Zsizska banditái ölték meg (Í'1421). Boldog emlékű János (+1421) Velehrad-i apátot és hat társát sokáig kegyetlenül kínozták a husziták, hogy a szent edények kiadására bírják őket. Mikor ezt nem tudták elérni, a templom oltáraiból, szobraiból és

% egyházi ruháiból máglyát raktak a templomban, s azon égették el a szerzeteseket. Ugyancsak tűzhaláilal végeztek ki négy Kőnigsaul-i cisztercit (+1420), akik nem akartak két szín alatt áldozni. A Goldenkron-i szerzeteseket katolikus