Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 117 — Boldog Richalm (*f"1219) Schó'nau-i apát életében a gonosz lélek kísértéseit gyakran magának az Isten Anyjának megjelenése és vigasztalása váltotta fel. Boldog János Grandselve-i munkástestvér latinul csak ezt a két szót tudta: Ave Maria! Állandóan evvel köszöntötte a Szüzanyát, ez volt utolsó szava is. Sírján csodálatos módon liliom nőtt, s annak virágszirmain ott tündöklött a szent kedves imádsága: Ave Maria! Bó'séges kegyelmeket árasztó forrása volt a ciszterciek életnemességre való törekvésének a Szentlélek szava : a Szentírás. Mindennap olvassák, hallgatják, imádkozzák. Nem azért, hogy ismereteiket gazdagítsák, hanem hogy előkészítsék lelküket az Istennel való egyesülésre. Megtanulják belőle Isten népének sorsát, Isten Fiának életét, a határtalan bizalmat és szeretet Isten iránt. S az Ur néha csodálatosan megnyitotta a szent könyvek titkait azok előtt is, akiknek erre semmiféle emberi felkészültségük nem volt. Boldog Ida ("j"1226) Argensolles-i apátnő semmiféle iskolázottságban nem részesült, mégis híres lett a Szentírás és Szent Ágoston műveinek mély megértése miatt. Amikor Nagy Szent Gertrúd (fl302) Helfta-i apáca, a Ciszterci Rend női ágának legszebb virága, isteni ösztönzésre „Az isteni szeretet követe" c. örökbecsű művében leírja lelki életének kegyelmekben gazdag nagy élményeit: Krisztusnak érezhető jelenlétét szívében, abba az Ur öt szent sebének bevésését, végül szívének az isteni Jegyesével való elcserélését, — a kar-ima és a szent liturgia ünnepeihez fűződő leírásaiban egészen a Szentírás nyelvén szól és az Énekek Énekének színeiben és képeiben számol be magán-kinyilatkoztatásairól. Mire tanította meg a ciszterci szerzetest a Szentírás? Elsősorban alázatra. Gyönyörűen írta erről az erényről Szent Bernát: „Az alázatosság az erényes élet hajnala. Amint a hajnal elűzi az éjet és hirdeti a napvilágot, • úgy az alázatosság is a bűn éjtszakáját az igazság napjába vezeti át." Az alázat feledteti a szerzetessel, hogy mi volt a világban. A királyi vérből származó Boldog Monoculus Péter (fi 186) Clairvaux-i apát, boldog emlékű Fulkó ("}"1231) Grandselve-i szerzetes, egykor híres trubadur, Szent Hedvig (*}" 1243) Trebnitz-i szerzetesnő, előbb Szilézia-i hercegnő, boldog emlékű Berengaria ("j"1246) Las Huelgas-i apáca, Szent Ferdinánd, Kasztilia királyárak leánya, Szent Sancia ("j*1229) Celles-i szerzetesnő és testvére Szent Teréz (~f"1250) Lorban-i apáca, I. Sacho portugál király leányai, boldog emlékű Eberhard (fi 152) Kosimund-i szerzetes, egykor Altona grófja, Boldog Konrád ("|"1154) Clairvaux-i szerzetes, Fekete Henrik bajor herceg fia s velük együtt sok más, egykor előkelő származású vagy foglalkozású ciszterci szerzetes azt tartották alázatosságuk elleni legnagyobb kísértésnek, ha valaki emlékeztette őket a világban hagyott fényre, pompára és gazdagságra. Az alázatos szerzetes mintegy önmaga elől is menekül, s csak Isten képét kívánja látni. E tiszta alázatosság gyümölcse szentjeinkben az utolérhetetlen szerénység, igénytelen készség, amely mégis tele van királyi méltósággal.