Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942
- 100 pontja. Léau-i Boldog Ida (+1260) annyira élte az Oltáriszentség iránt való szeretetet, hogy egészen különös módon átérezte az eucharisztikus Üdvözítő' jelenlétét. Boldog emlékű Jolánta portugál munkásnővér annyira szerette az Oltáriszentségben elrejtőző isteni Mestert, hogy lángoló szeretetének óhajtott jutalmát is elnyerte : az Oltáriszentség imádása közben halhatott meg. S minél távolabb esett a világtól elvonuló ciszterci szerzetesektől az emberi élet zaja, minél jobban átölelte őket a szabályoktól is erősen szorgalmazott csend, minél inkább elnémult saját ajkuk is, — annál szélesebbre tárultak lelkük mélyén az Istenhez vezető titkos ajtók. Csodálatos párbeszéddel beszélgettek az Úrral az imádság nyelvén. S ez a nyelv anayiféle, ahányan imádkoznak rajta. Boldog Gottfrid ("j"1200) Villers-i szerzetes azt tartotta, hogy az imádsághoz nem is kell szó: „Nem szükséges semmit sem mondanunk, csak végiggondolnunk a mi Urunk születését, szenvedését és feltámadását." Boldogemlékű Meyner (+1280) Himmerodi perjel viszont a szóbeli imádságot tartotta fontosabbnak. A rendes napi zsolozsmán kívül mindennap végigimádkozta mind a 150 zsoltárt, néha kétszer is. Ezért jutalmul halálos ágyán látomása volt: zsoltározó angyalsereg üdítette fel szenvedéseiben. Ez az Istennel való beszélgetés szentjeinknél oly bensőséges, oly tökéletes önátadás, hogy feledteti a test végességét is. Szent Francha (+1218) Plectoli-i apátnő egész éjjeleket átvirrasztott az oltár lépcsőjén imádkozva. S amikor szerzetes társnői elrejtették előle a templomkulcsot, az imádkozásra siető szent előtt magától megnyílt a templomajtó. Ennek a bensőséges, odaadó, imádságos életnek s a szenvedő Krisztussal való együttszenvedésnek lett a gyönyörű jutalma, hogy a ciszterci szentek közül többet is kitüntetett az úr az ő szent sebeinek ajándékával. Ilyenek voltak Boldog Ida (+1300) Louvain-.i, Boldog Lukardis (+1309) Oberweimar-i apácák és tiszteletreméltó Hyacintha (+1656) Burgos-i apátnő. A Mária-tisztelet egészen átszellemítette a Ciszterci Rend életét. A ciszterciek minden templomukat a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték, s a rendes napi zsolozsmához ők toldották először Szűz Mária tiszteletére az u. n. kis zsolozsmát. Ciszterci szokás volt eredetileg az is, hogy a napi imádságot a Szent Szűz kedves énekével, a Salve Regina-val fejezték be. Sőt a szép és bizalmas címet: „Miasszonyunk", amely azóta olyan általános lett, ugyancsak a ciszterciek, elősorban épen Szent Bernát tették népszerűvé. A Ciszterci Rend szentjei közül sokan kitűntek gyöngéd Mária-tiszteletükkel. Szent Amadé (+1159) Hautecombe-i apát, később Lausanne-i püspök, nyolc ránkmaradt gyönyörű szentbeszédével bizonyítja mélységes tiszteletét a Szent Szűz iránt. Boldog Birbach-i Walter (+1206) Himmerod-i szerzetes, amilyen Mária-énekhez, vagy imádsághoz hozzájutott, mind megtanulta, s az egykori trubadur maga is költött Mária-himnuszokat, ajka szinte soha meg nem szűnt Máriát dicsérni. Boldog Oglerius (+1214) Lucedio-i szerzetes a Boldogságos Szűznek tulajdonította szerzetesi hivatását, s ezért hűséges tisztelője lett.
