Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941

— 6 az Eucharistia, hanem a Passió Christi gondolata áll. Ennek az érzéskultusznuk meggyökereztetö elterjesztése pedig Szent Bernát érzékeny és szenvedő pathoszának kiterebélyedése. Az összehasonlító tudományos vizsgálatnak nem közömbös érdeklődésével kell arra is gondolnunk, hoyy amikor a Fioretti felejthetetlen édességü legendáiról beszélünk, ne feledkezzünk meg a ciszterci rendkezdetnek talán egy kissé józanabb, de iránynyitó müfajalapító legenda-csokráról, az Exordium Magnum-ró/. Ha pedio a középkornak minden eddigi kultúrák között a legeszményibb egységét tartjuk számon, aligha gondolhatjuk azt, hogy az átmeneti s a gótikus stílus csak csúcsiveinek égre csipkézödö magányos szépségeivel terjedt el a ciszterciek nyomán. Ugyanakkor vele kellett mennie és eláradnia mindenütt a ciszterci liturgikus könyvek új stílustörekvéseinek: a psalteriumoknak, gradualéknak, antiphonariumoknak, misekönyveknek, paleographiának, nyelvnek és érzésnek is. Nem véletlen, hogy ezekből egy-egy adat, ha elszórtan is, de korjelző tanúságerövel fel-felbukkan középkori világunkból s hitelesiti a magyar ciszterciek befogadó és áthasonitó müveltségérzékét. A XIV. századtól kezdve, Mohácson át, a XVIII. század végéig tehát sokkal több és nagyobb érték pusztult el a ciszterciek összeomlott monostoraiban, mint csak anyagi kultúra. Ennek a régi fénynek emléke újul fel a XVIII. és XIX. században, amikor a fejedelmi figyelem és kegyesség Eger, Székesfehérvár, Pécs és Baja gimnáziumait bizza a ciszterciekre, hogy folytassák a szellemi szolgálat megszakadt munkáját. Az a tény, hogy a ciszterci rend egy század alatt azt tette, amit legjobb tehetségével tudott tenni, önmagában is bizonysága annak, hogy ha rejtetten is, ha némán is, de mindig lelki birtokában hordozta őseinek örökségét s magasabb szellemiségre vágyó igényét. Önálló pedegógiai rendszere nem volt, aminthogy a múltban sem alkotott magára szabott filozófiát. - Viszont sohasem vesztette el azt a belső erejét, amellyel mindig meg tudott alkotni egy bizonyos szabad és rugalmas szintézist, telve lélekkel és korszerűséggel. Ezzel élte át a XIX. századot, melynek keretében termékenyen osztotta szét munkáját a föld-, a katedra- és az oltár szolgálata között. Fenntartotta és intezivvé tette a mezőgazdasági élet művelődési gondolatát éppen úgy, mint ahogy hivatásából kialakította és egészebbé tette a század vezető eszményét : a tanárt. Azzal a hűséggel és szeretettel, amellyel gondozta a szántások rögét, nevelte fel a reábízott ifjúságban s falvak lakóiban a hazafiúi érzés rendületlenségét s az egyházias lelkület mindennél dráoább szilárdságát. Ugyanekkor önmagából is folyton termelt ki értékeket. Kitűnő gazdákat, tudományt fejlesztő tudósokat, nagyszabású tanárokat, finom lelki mélységű szerzeteseket, szociális ihletésű és apostoli lendületű lelkipásztorokat az Egyháznak és a Hazának. Lesz-e még egy 800 éve e földön a ciszterci hivatásnak, ez a jó