Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941

— 29 mozgás pedig görbe vonalú pályában és folytonos irányváltozással foly le. (7. ábra I.) Az elektronoknak a helyükben végzett örvénylő mozgásának nyomása terjeszkedik aztán elektronról-elektronra és alkotja meg az elektromos áramot egy bizonyos irányban a vezetőkben. Hogy az elektromos áram a vezetőkben megszakadás nélkül folyhasson, azoknak nyilván szintén folytonos kapcsolatban kell lenniök egymással és az elektromosságot termelő forrással. Ugyanis ebből a forrásból indul ki az elektromos energia bizonyos magasságú Vi potenciállal és a vezetőkben befutott útja után ide tér ismét vissza megkisebbedett V2 potenciállal megalkotva az elektromos áramot. Megkisebbedett potenciállal azért tér vissza az áram a forrásához, mert a vezetőkben akadályokkal találkozik, amiket saját m energiájának egy részével, munkával kell leküzdenie. A forrásban is találkozik akadályokkal. Az akadályokat ellenállásoknak szokás nevezni. A forrás akadályai belsők (b), a vezetőkéi külsők (k). A b-f-k ellenállások az elektromos áram munkaképeségét Ohm tapasztalatai szerint -ad résszel kissebbítik meg. Es minthogy az áram munkaképessége az energiájának Vi—V2 potenciál-, azaz nyomáskülönbségétől származik, a maradék munkaképessége b ... k . Ohm intenzitásnak nevezte azt, tárgyilagos neve azonban munkaképesség vagy munkabírás. Abból az összefüggésből, amely Ohm megállapítása szerint a potenciálkülönbség és az ellenállások között fönnáll, tapasztalati úton nyilván meg lehet állapítani annak az egységáramnak anyagsűrűségét, amelynek nyomása például egy kilogramm anyagi tömegnek a nyomásával egyenlő, valamint annak az áramnak az egységét is, amelynek munkabírása egy kilogramméter másodpercenkint. Egy voltnyi nyomás u. i. közelítőleg V10 kilogramméter, egy ampernyi áram munkabírása pedig közel V10 kilogramméter másodpercenkint. Utóbbi egyúttal egy ohmnyi ellenállásnak elvégzett munkáját fejezi ki. Ha tehát az elektromos áram észlelésére használatos műszereink fok-