Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941

— i\ — vezető töltésében a nagyobb <o sebességű elektronok megelőzik a kisebb a sebességűeket és elfoglalják előlük a vezető felszínét. Ezt a tényt igazolja az a tapasztalatunk, hogy a töltés energiasűrűsége különböző a vezető felszínén. Legsűrűbb az a vezető csúcsain. Róluk távozik először az elektromosság. A nagy ut szögsebességű elektronoknak nagy nyomásuk, magas potenciáljuk van, amiért az átható képességük (fúróhatásuk) is nagy. A mozgásmennyiség Descartestől származó és az imént fölhasznált fogalma azonban nem illik a természetet alkotó örvénylő valóságba. Ugyanis valamely v sebességgel mozgó ™ tömegnek tapasztalataink szerint mindenkor bizonyos mv

J értékű energiabeli sűrűsége van, amelynek fele (y mv

2) a mozgó tömegre, a másik fele pedig az általa mozgatott tömegre esik. Newton az anyag ama tömegeit, amelyek sem láthatóan, sem érezhetően nincsenek mozgásban, mint aminők a lábunk alatt fekvő anyagi rögök, tehetetleneknek gondolta. Newtonnak, a gravitáció nagytekintélyű fölfedezőjének ez a gondolkodása maradt ránk. De abszolút nyugalomban lévő anyagi tömegeket föl sem tudunk födözni a természetben. Mert a látható nagy tömegeknek a kölcsönös nehézkedésük miatt, a láthatatlan apró tömegeknek pedig a fizikai és chemiai kölcsönös egymásra való hatásuk miatt kell föltétlenül mozgásban lenniök. A mozgás ugyanis a természetet alkotó valóságnak tőle elválaszthatatlan tulajdonsága. Ha az emberi fantázia a mozgást mégis elválasztja a létező valóságtól és azt az anyagtól mentes erőnek nevezi, akkor az erőben szintén valamelyes mozgó tárgyra kell gondolni, mert tárgy nélküli mozgás valóban a fantázia elképzelt lehetetlenségei körébe tartozik. Ezt a lehetetlenséget érezte meg ösztönösen Newton is. Ezért fogadta el a mozgásmennyiség fogalmát, mint áthidaló foqalmat a tehetetlen anyag és a tevékeny erő között. De mint áthidaló fogalom is hiányos az. A természetet alkotó valóság ugyanis még elemi részeiben is örvénylő mozgásban lévén, a belőlük kialakult anyagi tömegeknek szintén kettős örvénylő mozgást kell végezniök. (Itt gondoljunk csak az egyenes vonalakban lefolyó rezgő mozgás lehetetlenségére.) A kettős örvénylő mozgásnak egyike sem tűnhet el. Ezért az szorzatnak legnagyobb értéke, amely a=co esetében áll be, azaz vagy «

2, vagy co

2- a mozgó ™ tömegnek sebessége és m«

2, vagy mto

2 az energiasűrűsége. Az elektronoknak szögsebességbeli különbsége, amely energia tekintetében különben egyenlő értékű két elektromos töltés között is létre jöhet, teszi érthetővé a magas és alacsony potenciálú töltés között észlelhető nagy különbséget. A magas potenciálú töltést ugyanis jobbára co szögsebességű elektronok alkotják. Ez a töltés szikra-alkotásra hajlamos. Az alacsony potenciálú töltésben pedig főképen a szögsebességű elektronok vesznek részt. Ez a töltés tudomásunk szerint könnyen alakul át meleggé. Az érzelmi világában élő ember a természet jelenségeit első sorban