Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941

— 17 az égi testek is nehezek, azt Newton csak 1687-ben igazolta. Az elektromosságnak jelenségei az ember szeme láttára nagy mértékben folynak le az égi háborúkban. De hogy ezek a jelenségek azonosak azokkal, amelyekkel a kezünk ügyében fekvő testeken elektromosságot keltünk, azt Franklin csak 1760-ban igazolta papírsárkányokkal. A természetet alkotó valóság a benne lejátszódó jelenségekkel együtt hézagtalanul összefüggő. Ezt az igazságot a természetről tárgyilagosan szerzett összes tapasztalataink igazolják. Elválasztó határokat a természet jelenségei között csak érzékelése közben szokott az ember állítani, miközben az egyes érzékszervével megismert jelenségeket önállóknak szokta elgondolni. Érzékelésünknek ezt a szubjektív eljárását szoktuk használni tudományunkban is a természet jelenségeinek értelmezése végett, amire a folytonosság fogalma merőben alkalmatlan. Szemléltetés végett határolt részecskéket szoktunk föltenni, amikkel a szemügyre vett természeti jelenséget értelmezzük, és csak utólag térünk rá a jelenségnek a természet folytonosságába való beleillesztésére, azaz az energia átalakulásának tényére. Az elektromos és mágneses jelenségeknek szemléltető értelmezésére elfogadott valósági részecske az elektron. Tapasztaljuk ugyanis, hogy az elek-; tron egyaránt szerepel .az elektromosságban, mágnességben és az elektromágnességben. Az elektron a gyermekek kedves játékszeréhez hasonló forgó anyagi részecske. De miként a pörgettyű mozgó atomokból, azonképen az elektron szintén mozgó apró valósági részecskékből alakult ki, amiknek láthatatlan örvénylő mozgása az elektront szintén örvénylő mozgásban tartja. Az elektron tehát nem szorul egy külső forgató erőre, mint a forgásában egyre lassuló pörgettyű. Az örvénylő mozgás u. i. a természetet alkotó valóságnak olyan tulajdonsága, amelyet el sem bírunk tőle választani. Az elektron legfőképen azért igen alkalmas szemléltető részecskéje az elektromágnességnek, mert Hertz kísérleteiből kitűnt, hogy az elektron a tengelye körüli forgásával elektromosságot, a tengelyének elhajló mozgásával pedig mágnességet alkot. Az elektronnak e két örvénylő mozgása egymásra merőleges irányú lévén, merőleges hát egymásra az elektromosság és mágnesség is. A megpergetett pörgettyű láthatóan végez két örvénylő mozgást (2. ábra). Egyet a tömege középpontján átvonuló TT

' tengelye körül. Jelöljük ennek szögsebességét o»-val (MON=a>). A másodikat a tengelye végzi a térben a tömegközéppontja körül a szögsebességgel (PTiT2=a). Utóbbit a csillagászatból kölcsön vett szóval precessziós mozgásnak is szokás mondani. Ugyanezt az elválaszthatatlanul összefüggő két mozgást végzi az elektron is a helye elhagyása nélkül. Részt vehet azonban nyilván még egyéb örvénylő mozgásban is. Egyelőre azonban elégséges lesz az elektronnak említett két