Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

— 57 — ám, mert virágra mégiscsak alig mer rálépni az ember, — hát kerülgettük, ahogy tudtuk, — hanem ezt az örvendetes új hírt, a szép tanítást, a szeretetet köszönjük hálás szívvel! Ugy vettük észre, s később mondták is, hogy nagyon tetszett az egyenruhásán, diáksapkásan, jól rendezett sorokban és fegyelmezetten vonuló bajai ifjúság a szabadkaiaknak. Hogy még a leányok is ilyen szépen, egyszerre lépnek ! . . . Pedig nem is erőltettük különösebben. Mi ezt itthon természetesnek vesszük. Ott meglepő újságként hatott. Az iskolák népe az elmúlt 23 év alatt náluk eléggé szétzilálódott, — mondták, — fegyelem, együttes megmozdulás alig van. A cserkészeken kívül nem is igen láttunk ifjúságot testületben; csak úgy elszórtan, legföljebb még csoportosan jártak-keltek, pedig Hősök vasárnapja és ünnepélye volt. Szabadkai délelőttünk eseményeit három mozzanatcsoportban éltük át. A templomban ... A ferencrendiek szép templomában, a széles ívek alatt Bálint Ferenc, tanár vezénylésére ragyogóan szárnyaltak a bajai vkrda kitűnő karának énekei, amelyekbe a ciszterci gimnázium énekesei is belekapcsolódtak. A ritka alkalom élménye, úgy látszik, szíven-érintette őket; régen élveztünk ennyire friss üdeséggel csengő, ihletett éneklést. Legalább is mi ilyen ünnepi áhítatot és lelkes örömet éreztünk ki a Boldogasszonyhoz szálló, ősi dallamokból. A Hősök ünnepélyén ... A bácskai pompázó gazdagság jegyében épült városháza terén rohamsisakos magyar bakák szuronyos puskával. . . frontharcosok, széles mellükön világháborús kitüntetések jelvényeivel . . . egyesületek, táblák alatt . . . magyar ruhás leányok . . . előkelőségek érkezése . . . : külsőleg egészen szokványos kép. Ugyanolyan, amilyent Magyarország minden más városában láthatunk ezen a napon. De itt a kép sem megszokott, több mint két évtizede. S a lélek egészen más, mint másutt: a felszabadult város élénkebben lelkesedő s egyben mégis tapogatózó és várakozó lelke. Itt ma is Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben c. versének kilátástalanul, kétségbeesetten küzdő magyarságú s az Éggel is pörbeszálló szép versét szavalják. Mi már bizakodóbbak vagyunk, mint egyik diákunk megjegyezte. Baja város prelátus-plébánosa mondta az ünnepi beszédet, s szavaiból a visszatért Város és az egész visszatért Bácska népe számára megrázóan zengett a történelem tanulsága: „Kereszténység és magyarság volt és marad egyszersmindenkorra az erőnek és boldogulásnak kiapadhatatlan és nélkülözhetetlen forrása; csak e kettős forrásból fakadhat itt és ezeréves földünkön mindenütt az élet megújulása, jobb jövő igézetes reménye ; a tőle elfordulás ebben a hazában mindig egyet jelentett és jelent a pusztulással." De megszólalt a beszédben még valami: az édes magyar Hazának minden visszatért gyermekéhez, s a multak keserű tapasztalatai után is, engesztelődékeny hangja: „A bosszú a gyávák fegyvere, nem is keresztény fogalom, de az igazságottevés észszerű és természetes kötelesség."— Az ünnepély egy másik szónoka, a szabadkai gimnázium igazgatója, a 23 éven át keserűséggel és áldozatok között viselt magyar sors boldog felszabadultságának érzéseit, elveit és hűségvallomását árasztotta ki beszédében. Az utcán, városnézés közben ... A házakon elég gyakoriak a lövésnyomok, főként a város közepén; így a Magyar Művelődés Házán is, ezen a szerbektől épített, modernvonalú, hatalmas gzokol-palotán. — Az üzletek