Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

- 46 Szept. 19-én, diákmisénken Prácser Albert, ciszt. r. nyug. plébánoá, korábban volt gimn. tanárnak lelke üdvösségéért imádkoztunk. A klasszikus irodalom kiváló búvára, akinek Quintilianus-fordítását a M. Tud. Akadémia adta ki, már igen régen működött iskolánkban két éven át: 1887—1889. években. A tanári működés teréről a Rend apátja később lelkipásztorkodás terére küldötte ; ott is hűséges maradt a klasszikus irodalomhoz. Az utóbbi néhány esztendőt Zircen töltötte nyugalomban. 1940. jún. 23-án hunyt el. Az Örök Világosság fényeskedjék neki! A ciszterci gimnáziumok kegyeletes, szép hagyományának megfelelően ebben az iskolai évben is gyászmisékben imádkoztunk összes halottainkért. Október 25-én elhunyt összes jótevőinkért, okt. 29-én iskolánk meghalt tanáraié: t, okt. 30-án intézetünknek Istenben boldogult tanítványaiért ajánlottuk fel a diákmisét. Nov. 1-én, halottak napja előestéjén az intézet hősi halottainak emléktáblája előtt énekkel, imádsággal és az igazgató emlékeztető szavaival hódoltunk a világháborúban életüket a hazáért áldozott tanítványaink magasztos emlékének. Majd pedig a temetőben a Ciszterci Rend bajai sírboltja előtt ugyanilyen módon róttuk le- tanítványainkkal a hálás kegyelet adóját az intézet megboldogult tanárai iránt. Cserkészeink mindkét helyen díszőrséget állottak. Jól esett látnunk, hogy felnőttek, szülők is szép számban keresték fel kegyeletünknek e két színhelyét. Apr. 4-én mélységes megrendüléssel irányítottuk diákjaink lelki tekintetét a felé a nemzeti fájdalomból torlódott ravatal felé, amelyen a higgadt magyar bölcseségű, nagy államférfinak, gróf Teleki Pál dr., m. kir. miniszterelnöknek holtteste nyugodott. Magunk is, számos diákunk is, személyes élmények feledhetetlen mozzanatain keresztül pillanthattunk be a cserkészliliom eszményi lelkesedésű gondozójának szívébe, s ezért ragaszkodó hűséggel szerettük őt. Mindnyájan ismertük tudós elméjének gazdag kincseit, ezért mélységesen tiszteltük őt. Napról-napra szemléltük hazánk jobblétéért folytatott, szinte emberfeletti, idegeket őrlő küzdelmeit, ezért rajongva és aggódással féltettük őt. S most, mikor félelmetes erők örvényeinek ütközésében összeomoltan, tragikus halálban láttuk ezt a drága életet s benne sok, szép biztató reményünk zálogát, — szívből jövő, mélységes fájdalommal megsirattuk őt, és buzgón imádkoztunk, hogy az Úristen legyen jóságos irgalommal egy életen át hűséges szolgájának lelkéhez, — és oltalmazza meg minden bajtól ez erőslelkű, nagy fiát elvesztett szegény hazánkat. Kitüntetés. Kinevezés, kiküldetés. A Kormányzó Úr O Főméltósága a nagymélt. magyar kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr előterjesztésére Budapesten, 1940. december hó 30-án kelt legfensőbb elhatározásával Holczinger Titusz igazgatóhelyettesnek, gimnáziumunk 28 éve rendes tanárának a gimnáziumi igazgatói címet adományozta. Ez a kitüntetés harminc-