Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

- 36 Az intézet igazgatói voltak : Demerácz Ádám (Ferenc-rendi) 1791— 1820., dr. Pendl Nep. János (Fer. r.) 1820—1851., dr. Horváth Ferenc (egyházmegyei), 1851—1865., Bándl János (világi) 1866—1879. Ciszterciek : Gebauer Izor 1879—1881., Szenczy Győző 1881—1897., Fölkér Gusztáv 1897—1904., dr. Werner adolf 1904—1917., dr. Kürti Menyhért 1917—1924., dr. Tordai Ányos 1924—1938. Az intézet elhunyt tanárai közül irodalmi és kulturális téren kitűntek, mégpedig világiak : Cirfusz Ferenc, Holub Mátyás, Kolmár József, Stoczek György, Klamarik János, Szarvas Gábor, Köpesdy Sándor, Jánosi Boldizsár; ciszterciek: dr. Platz Bonifác író-főigazgató, Barbarics Róbert, nyelvész, Vince Ambró, hittud. író, Török Konstant, esztétikus, dr. Madarász Flóris, esztétikus, Kalocsai Alán, költő, dr. Tordai Ányos, költő és író, dr. Werner Adolf, zirci apát, m. kir. titkos tanácsos, Fehér Adorján, archeol. író, Bölcskey Ödön, történetíró, Marosi Arnold, természettud. író. Az intézet elhunyt tanítványai közül országos hírnévre tettek szert: Bende Imre, nyitrai püspök, Boromisza Tibor, szatmári püspök, Bogdánovics Lucián, karlócai pátriárka, Füssi Tamás, író, Girk György, pécsi püspök, Szarvas Gábor, nyelvtud. író, Szülik József, költő, Tóth Kálmán, költő, Csanády István, a magyar gyorsírás egyik úttörője, Újhelyi Imre, magyaróvári gazd. akad. igazgató, gazdasági író, Csermák Mihály, ezredes, az uzsoki hős. * * * III. Béla király és a Ciszterci Rend. (Iskolánk nevéhez.) 1921-ben, mikor Baja város felszabadult a szerb megszállás alól, az intézet kegyura, dr. Békefi Rémig, zirci Apátúr, III. Béla király nevével díszítette fel a háborús romlásból újra épült intézetet. A Rend-történetíró kegyúr ezzel azt akarta, hogy a mai zirci apátság és másik négy ciszterci apátság alapítójának kegyeletes emléke ne csak a ciszterciek szivében elrejtve éljen, hanem egyik intézményünk nevében is hirdesse a nagy király dicsőségét és a Ciszterci Rend háláját. De illő, hogy tanuló is, szülő is, aki e lapokat forgatja, hálás emlékezéssel gondoljon a Rend magyarországi bőkezű telepítőjére. III. Béla, a tizenötödik Árpád-házi király, 1172-től 1196-ig ült a magyar trónon. Keletről került haza : a görög császári trón fénye ragyogott ifjúsága fölött. Nyitott szemű, nyilt eszű és erős karú királyt kapott benne a magyar föld. Látta, hogy nemzete igen lassan halad előre Kelet és Nyugat útjain ; hogy a betelepült rokonnépek : a besenyők és kunok még javarészt pogányok, és nem olvadtak a nemzettestbe ; hogy az ország belsejében még sok a gazdátlan föld, sok az őserdő meg a víztenger. Kikre bízhatná a nemzetépítő munkát teljesebb bizalommal, mint Isten munkásaira, a szerzetesekre ! A király Szent Bernát fiaira gondol, akik-