Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

- 17 ­á sűrű energiának egy része gázak alakjában fölszabadul és megritkul. A me­leg tehát szintén az energia megritkulásának jelensége, miként a fény is az. Midőn a tűz melege a gép kazánjának vizéből gőzt fejleszt, szintén energia­ritkulást művel. Mikor aztán a gőz a gépnek kis térfogatú hengerébe jut, akkor az benne az energiájával együtt megsűrűsödik és a nyomásával a hen­ger dugattyuját eltolva nagyobb térfogatba jut, tehát ismét megritkul miköz­ben munkát végez. A munka tudvalevőleg csak szubjektív elnevezése a moz­gási energiának. Ebben a leírt folyamatban tehát a tüzelőszer sűrű energiá­jának szereplő része csak közeget változtatott. Az energia u. i. a tüzelőszer­ből előszőr átment a vízbe, innét a gőzbe, aztán munkába, miközben fölváltva megritkul és megsűrűsödik. Az örvénylő valóságnak mozgási energiája a ter­mészet minden jelenségében, miként a leírt esetbén csak közeget változtat. Az energia egyik közegből átvándorol a vele szomszédos közegbe, miközben fölváltva megritkul és megsűrűsödik. Erre a tényre kell gondolnunk a fény­nek vagy egyéb sugárzó jelenségeknek terjeszkedésében is. A fényt alkotó részecskéknek mozgási mozgási energiája u. i. helyüknek megváltoztatása nél­kül is terjeszkedhet át precesszióval a velük szomszédos részecskékre. A fény sebességén tehát a részecskéknek szögsebességét kell értenünk, amelybői az energiája származik. Csak szemléltetés végett szokás a láthatatlan energia helyett a látható fényre hivatkozni. Ha a fény valamely átlátszatlan síktükörre esik, és róla visszaverődve a szemünkbe jut, akkor tudvalevően a fényforrásnak részarányosán fekvő képét látjuk a tükör síkja mögött. A fény visszaverődését a fényt alkotó és örvénylőén forgó részecskékkel úgy kell elgondolnunk, hogy a tükör felszínére esett fénynek ama részecskéi, amelyeknek tengelyforgása a tüköréivel ellenirányú, egymásba ütközve kölcsönösen eltaszítódnak egymástól, miközben tengelyük precedál. Ennek következtében a tükörre esett és visszaverődött fény energia­sűrűsége megkisebbedik, azaz megritkul. A megritkult energiájú visszavert fény aztán minden lehetséges irányban terjeszkedik szét a tükör előtt fekvő közegben. A tükörre esett fénynek ama részecsksi pedig, amelyeknek tengely­forgása azonos irányú a tüköréivel az ütközés alatt kölcsönösen egybe kap­csolódnak, az energiájuk összegeződik, megsűrűsödik. Ezek alkotják az el­nyelődött fényt. A megnagyobbodott tömegű részecskék már nam alkothat­nak fényt, hanem meleget vagy chemiai munkát. A meleg és chemiai munka pedig egyaránt energiaritkulási jelenségek. Midőn az elnyelődött részecskék a tükörre esett fényből kiválnak, annak energiasűrűsége nyilván még inkább rikul meg. Tehát a visszavert és elnyelt fény egyaránt energiaritkulással terjeszkedik a régi, illetőleg új kö­zegben. Szemünk nem magát a fényt, hanem a fény forrását, vagy az általa

Next

/
Thumbnails
Contents