Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

- 13 Az átlátszó kristályoknak említett szerkezetét a rajta átvonuló fénnyel meg lehet állapítani, amiről alább lesz szó. — Abból a tapasztalati tényből, amely szerint ellenirányban forgó örvények egymástól távolodni igyekszenek, magyarázható meg az, hogy a kristályok legkönnyebben hasadnak azokon a helyeken, ahol ellenirányban forgó részecskékből kialakult lemezek, illetőleg szálak érintkeznek. A kristályhasadás műveletével kapcsolatban közbevetőleg fölemlítem még a ketté hasadt kristály két darabjának ellenkező elektromos töltését is. Az elektromosságnak alkotója tudvalevőleg az elektron. Az elektron alapfogalmunk értelmében szintén elemi valósági részecskékből kialakult összetett örvény, amelynek szabad, stabilnak nevezett forgó tengelye van. Aszerint amint valamely testen elhelyezkedett elektron stabil tengelyének egyik vagy másik vége irányul felénk, a testet pozitív, illetőleg negativ töltésűnek szoktuk mondani. De bárminő forgó tengelynek nyilván csak egyirányú forgása lehet. Az elektromosságot tehát csak érzékelésünkben különböztetjük meg kétfélének. Amikor több elektron gyűrűszerűén kapcsolódik egybe, ami a szakadatlanul örvénylő valóságban bizonyára gyakran történhet meg, akkor elektromosságot nem észlelhetünk. Ebben az esetben a testet töltetlennek, közömbösnek mondjuk. A közömbös testnek kettéhasadásakor az elektromok gyűrűjének szintén ketté kell hasadnia és aszerint amint darabjának egyik, illetőleg másik vége áll Kifelé, a testet különböző töltésűnek észleljük. Még az éter szerkezetéről kell egy tárgyilagosan megállapítható képet alkotnunk. Minthogy alapfogalmunk értelmében a természetet alkotó valóság nagy és kicsi tömegei egyaránt örvénylő mozgásban vannak, ezt a mozgást nyilván az éterre, mint a valóságnak kiegészítő részére is ki kell terjesztenünk. Az étert alkotó valósági részecskéknek tehát szintén örvénylő mozgásban kell lenniök. Az energiasűrűségük azonban nagy térfoglalásuk miatt annyira csekély, hogy érzékszerveinknek egyikére sem hathat. Az étert sem nem látjuk, sem nem érezzük. Az éter érzékelhetetlenségének okát részecskéi stabil tengelyének elhelyezkedésében találhatjuk meg. Míg ugyanis az érzékelhető tömegeket alkotó elemi részeknek stabil tengelyei síkban vagy vonalban fekszenek, minekkövetkeztében hamarosan kapcsolhatnak, vagy kölcsönösen eltaszítódhatnak, addig az étert alkotó valósági részecskék stabil tengelye — az említett két esetet kivévéve — minden lehetséges térbeli helyzetet foglal el. Az éterrészecskék tehát általában sem nem kapcsolódhatnak egymással, sem nem távolodhatnak egymástól. Saját tengelyeik körüli energiasűrűsége tehát kapcsolódással sem meg nem nagyobbodhat sem meg nem kisebbedhet. Stabil tengelyük energiája, tapasztalataink szerint, mégis közvetíti a rajtuk átvonuló energiát.