Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

— 9 — vénylö mozgásban levő valóság alkotja a jelen időben és alkotta az elmúlt időben és alkotni fogja a jövendőben is. A természetet alkotó valóság az állandó létezése miatt nyilván elmúlhatatlan. Az örvénylő valóság különböző mekkoraságú tömegeinak mozgási (kinetikai) energiájuk van mindenkor. A mozgási energia pedig tárgyilagosan megállapított fogalma józan eszünk értelmi tehetségének. Amit tehát szubjektív természetszemléletünkben erőnek nevezünk, az nem egyéb, mint mozgási energia, amely az emberre nyomásként hat. Úgy látszik hát, hogy a nyomás, mint érzékelésünk fogalma csakolyan szubjektív, mint aminő fantáziánknak erőfogalma. Minthogy azonban az energiának mozgása rajtunk kívül minden természeti jelenségben kivétel nélkül szintén kimutatható, azért azt objektivnak és általános érvényűnek kell elismernünk, mint aminőnek például a gravitációt ismerjük el. A nyomás valóban a mozgási energiának tőle elválaszthatatlan olyan tulajdonsága, mint aminő az a valóságé. Azt a magától értődő szoros kapcsolatot, amely a természetet alkotó, örvénylő valóság mozgása és a belőle származó energia nyomása között fönáll, érezte meg Newton ösztönösen, midőn a földi testeknek nehézségi nyomását az égi testekre is kiterjesztette és a nehézkedést általános természeti jelenségnek mondotta ki. A természetet alkotó valóságnak látható és láthatóvá tehető részét közönségesen tehetetlen anyagnak, a nem látható és semmiképen láthatóvá nem tehető részét pedig éternek szokás nevezni. Tapasztalásból tudjuk aztán azt is, hogy a látható földi és égi testek térfoglalása csaknem elenyészően csekély a láthatatlan éteréhez képest. Ezt a térfogatbeli nagy különbséget alapfogalmunk értelmében csak a mozgási energiának a sűrűsége okozhatja. A látható, érzékelhető anyag energiasürűségének aránylag csekély térfoglalása miatt tehát annyira óriási nagynak kell lennie, amelyhez képest a térnek legnagyobb részét elfoglaló éteré majdnem elenyészően kicsi. Ezeknek a szélsőségeknek okát az örvénylő tömegek szögsebességében találhatjuk meg. Érthető ugyanis, hogy mennél kisebb tért foglal el valamely tömeg, annál nagyobb szögsebességgel kell az örvénylő tengelye körül forognia, hogy mozgási energiája bizonyos sűrűségre tehessen szert. A valóság elemi részecskéjének tehát elképzelhetetlen nagy szögsebességgel kell a tengelye körül forognia. A valóságnak bármely tömegét u. i. elemi részecskékből gondolhatjuk összetettnek. A szögsebességnek szemmel tártásával megszabadulunk továbbá attól az örvénylő valóságba nem illő gondolkodásunktól is, amely szerint a nagy ívben örvénylő tömegnek egyenes vonalú haladó mozgást tulajdonítunk. A látszólagos haladó mozgás ugyanis szintén örvénylő, csak a pályájának csekély meggörbülése miatt észrevehetetlen csekély az eltérése az egyenestől. Alábbi sorokban a természet jelenségeit a természetet alkotó valóság-