Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

23 16.715 k. hold szántóföld. Legtöbb területet foglal el a mezőgazdasági termények között a kukorica (7.711 h.), ennek kedveznek az éghajlati és a talajviszonyok, különben is Felső-Bácska fő gazdasági növénye. Viszont a gabonafélék együttesen (búza, rozs, árpa, zab) csak 5902 holdon termeltetnek (1937. évi statisztika). Burgonyát alig ültetnek, ez a futóhomok nem neki való, a talajnedvesség itt elég mélyen van. Cukorrépatermesztéssel pedig egyáltalán nem foglalkoznak, valószínűleg itt is a föntebbi ok szerepel. A többtermelés, a racionális gazdálkodás terén még sok a teendő. Különösen sok ember találna megélhetést az intenzív szőlőkultúra és a fokozott gyümölcstermesztés révén. Most azonban Jánoshalma és Bácsalmás községek vezetnek e téren, messze megelőzve Baját. Ipar. Sokkal fontosabb az ipar jelentősége a város életében, hisz a lakosság zöme ebből él. Baja erősen iparos jellege nem mai keletű, már a török időben megvolt, s a felszabadulás után ez csak fokozódott. Az első összeírásokban az iparosok javarészt idegen ajkúak, de a ruházati iparban a magyarok vezetnek. Így a csizmadia, szűrszabó, szűcs, bocskoros iparág van a kezükben. Nemcsak Felső-Bácska, hanem Pest-megye déli része is innen szerzi be szükségletét. Valamikor nagyon nagy szerepet játszottak a több napos vásárok. Az egykori hatalmas vásártér, melynek nagyobbik része már beépült, — mutatja nagy kiterjedését. Ma már csekély itt a forgalom, azonban a szerda és szombati hetivásáros napok délelőttjei élénk lüktetést hoznak a város életébe. A mult század második felében kifejlődő gyáripar nagy csapást mér a kisiparos társadalomra ; az egykor jómódú városi iparosság fokozatosan elszegényedik, ingatlanaik idegenek kezére jutnak. A gazdasági élet átalakulásával számos iparág eltűnik. így a hajóácsok (supper) népéből alig van ma már mutatóban. Gombkötő, harisnyakötő, tűcsináló, fésűs, olajsajtoló, szegkovács, kesztyűs, takács, serfőző a gyári tömegtermelésnek lettek áldozatai. A folyószabályozással kapcsolatban a vizek halbó'sége is megfogyatkozott, ami maga után vonta a halászok számának megcsappanását. Száz éve még 33 halászmester él Baján, ma alig van féltucatnyira való, az is inkább halkereskedő, mint halász, mert a környék mesterséges halastavainak termelését árulja. Külön kell megemlékeznünk az eltűnt vízi molnárok sorsáról, mert ezek vagyonosság dolgában valaha vezettek. Még a jelen század elején a hajómalmok hosszú sorban kotyogtak a bajai-Dunán, pedig a nyolcvanas években már megjelent az őket halálra ítélő törvény. Ettől kezdve nem szabad új malmot építeni, csak a régieket javítani. 1861-ben 103 dunai malom 160.000 métermázsa lisztet őröl, s évente 265.000 q őrlemény kerül itt forgalomba. Ezt nemcsak a Duna-Tisza közébe szállítják, hanem Tolnába, Baranyába, sőt eljut Somogymegyébe is. Gőz- és motoros malmok létesülnek, s a Dunáról végleg eltűntek a hajómalmok. A dunai molnároknak a Belvárosban jóforgalmú üzleteik voltak, itt árulták kitűnő lisztjüket. Mindez azonban a múlté.