Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
76 közvetlenül is beszél hozzá a hála és hűség és megszűnni nem akaró és szinte már nem is tanítványi, hanem fiúi szeretet a magukat hivatásuknak névtelen szolgálatában feláldozó, egykor-volt és mai, bajai ciszterci tanárokról ... íme, így beszél a múlt. A hatvanéves jubileumon emlékező iskola éppen ezért meg akar becsülni és szeretni és minden tőle telhető erővel meg akar őrizni minden értéket, ami benne ennek a nem-szégyenleni-való hatvan évnek szellemi-lelki hagyományaképpen él és virágzik. S mikor így érez ez az iskola, akkor korántsem fél attól, hogy az ilyen múltakba kapaszkodó szándékok eltorlaszolnák a dübörögve rohanó idő szabad és lendületes, egészséges folyásának útját. A múlt helyes ismerete azt tanítja, hogy nagy eredmények csak friss lelkesedéssel és megfeszített, állandó munkával érhetők el, s az élet legfőbb múltbeli értékei egyben mindig a legidőszerűbb értékek is. Továbbá az is kétségtelen, hogy az időtálló értékek lélek mélyéből és meggyőződés elszántságából fakadó szeretete éppen napjainkban egyenesen életre-halálra menő küzdelemre szólít-sürget bennünket. Vagy kit ne fogna el szinte lélekzetet-megállító döbbenet, ha igaz valósága szerint fontolóra veszi a mi Istentől adott, legdrágább földi féltení- valónknak, édes magyar hazánknak és sokat vérzett nemzetünknek mai vészes és már-már, a lefolyt iskolai évben bekövetkezett, nagyszerűen örvendetes eredmények után is: majdnem kilátástalannak, végzetesnek tetsző sorslehetőségeit ?! ? S éppen hazánknak, nemzetünknek ebben a fontos végvárában, Baján, hűségükben ingadozó nemzetiségek izzó katlanában lehet-e más, lehet-e szentebb, lehet-e sikoltóbban sürgető elhatározása egy magyar szerzetesiskola minden munkásának, mint hogy fáradságot nem kímélve, éjjel-nappal való, szüntelen igyekezettel dolgozzék azon, hogy a jövőt-mentő, döntő küzdelemben, a drága magyar ifjúság nevelésében egészen betölthesse mondhatatlan felelősségű feladatát, s a múltbeliekéhez, az elődökéhez hasonló, maradandó hatású férfimunkát végezhessen ?! A hatvanéves jubileumon a beszédes múlt késztetett bennünket erre a magunkról, jelenünk-jövőnk szándékairól szóló vallomásra. Valaki egy ilyen emlékező életállomásnál ebben fejezte ki pillanatnyi hangulatát: „Teher a múlt! Szárny a jövő!“ Mi múltúnkra büszkén valljuk: a múlt kötelez ! A terhesnek, nehéznek ígérkező jövőbeli munkát pedig a jó Isten hathatós segítségébe vetett erős bizodalommal, nyugodtan, felelősségtudattal vállaljuk. Az Úristen atyai gondviselése vigyáz reánk a jövőben is. Az iskolai év ügymenete. Alakuló értekezletünket szeptember hó 2-án tartottuk. Szeptember 2-án, 3-án és 5-én folytak le a javító- és különbözeti-vizsgálatok. Szeptember 6-án és 7-én végeztük a pótló beírásokat. Szeptember 8-án ünnepélyes Veni Sancte-val kezdtük meg az iskolai évet. Ugyanakkor olvastuk fel és főbb pontjaiban meg is magyaráztuk az intézet
