Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
52 precessziós mozgása pedig azt követeli, hogy forgó tengelye kezdetben merőlegesen álljon a mágneses erőtér irányára. (A pörgettyű ezt a tényt is szemlélteti.) Mágneses erőteret azonban tudvalevőleg a körben haladó elektromos áram is állít elő. Föltehetjük hát, hogy a mágneses erőteret szintén elektronok alkotják. Föltevésünk bebizonyított ténnyé lesz, ha arra gondolunk, hogy valamely vezetőben haladó elektromos áramnak szintén van mágneses hatása, továbbá azért, mert tudjuk, hogy valamely mozgó mágnes a közelében fekvő vezetőben elektromos áramot indít meg. A mágnességnek és elektromosságnak e szoros kapcsolata előreláthatólag fölöslegessé teszi, hogy köztük lényegbe vágó különbséget tegyünk föl. Az elektron egyedül is elégséges lesz majd mind az elektromosságnak, mind a mágnességnek értelmezésére. Alapfogalmunk ugyancsak fölöslegessé teszi, hogy az elektron elektromos töltését az elektrontól független, önálló természeti jelenségnek föltételezzük. Ugyanis a tengelye körül forgó elektronnak a szögsebességénél fogva kinetikai energiája akkor is van, ha egyéb mozgásától el is tekintünk. Az elektron szögsebességének kinetikai energiája tehát mindenkor helyettesítheti az elektromos töltésnek nevezett elektromosságot vagy elektromos erőt. Minthogy pedig az örvénylő anyagnak nemörvénylő részecskéje nincs, töltetlen elektron sincs benne. Az elektron az anyag atomaival együttesen szokott ugyan mindenkor megjelenni és nem szenved kétséget, hogy mind a kettő az anyagnak tartozéka. Hogy azonban az elektron az atomnak építő köve lennie, eddi- gelé nem igazolt, habár nem éppen elvetendő hipotézis. Tapasztalataink valóban arról tanúskodnak, hogy az elektronnak jelentős szerepe van az atomok körében, mert nincs oly fizikai test, amelyről ne lehetne elektronokat határtalan bőségben leválasztani. Jelenlétüket az elektromosan közömbös testben azért nem árulják el, mert az atomokkal, mint szintén anyagörvényekkel dinamikai ellensúlyban vannak. Amikor aztán valamely külső kinetikai energia ezt az ellensúlyt megbontja, akkor az elektronok az atomokkal közös örvényükből kilépve igen nagy sebességgel látszanak szanaszét röpülni. Kezdő- sebességük többezer kilométerre is rúghat másodpercenkint. Útjukban valamely testbe ütközve nagy sebességük kinetikai energiájával a közömbös test elektromos állapotba jut és azt mondjuk róla, hogy töltést kapott. Pozitív avagy negatív lesz-e a töltés, az a töltő elektronoknak forgásirányától függ. (Irány.) A forgásirány csakolyan szubjektív fogalom, mint aminő általában bárminő nevezetű irány. Az irány fogalma ugyanis a kezdet és Vég szubjektív fogalmaival függ össze. A mindenkor létezett és soha meg nem semmisülő valóságnak, a fizika anyagának, kezdetéről és végéről, tehát a mozgása kezdő irányáról sem nyilván nem eshet szó. Iránya van azonban olyan mozgásnak, amelynek az ember tulajdonít kezdetet és véget. Ebben
