Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938

XL PIUS.

Fejére töviskoronát font a világpolitika pogánysága. — De ő megingathatatlan szikla, kemény gránit-ember volt és maradt. Rajta Krisztus majd kétezeréves Egyháza. Klasszikus, okos homlokát ifjonta megszokta már a magasságok felé szegezni, s hogy az egyházkormányzat gondos meredélyeit járta, lassan viszont az ő halántékára, hajára is ráhullt a komor Alpesek magányos, halk fehérsége. Ezüstös, tiszta magányosságban, krisztusi eltökélések és evangéliumi törvények szolgálatában élte át a világháborút, a mexikói egyházüldözést, az orosz bolsevizmus mártírpapjainak dicsőséges hitvallását, a spanyol forradalom fáklyaként elégett paphőseinek halálmegvetését, s a germán gőg és soviniszta elfogultság hívek millióit Krisztustól elidegenítő pogány miszticizmusát.

Különös tragikuma XI. Pius pápa életének, hogy aki a papság politizálását elitélte, annak kellett legtöbbet szenvednie azon vád miatt, hogy politizál. A hit területére átnyúló államelméletek s a nyomukban járó gyakorlat erőszakos és jogtipró fellépéseivel szemben kénytelen volt leszögezni Jézus akaratát.

Talán e magányos aggastyán fizikai kényszerítő eszközöket nélkülöző oroszlán-bátorsága korunkban, a diplomácia szemszögéből nézve, eredménytelen küzdésnek tűnik. A mindig végletek közt mozgó emberi gondolkodás jelen századának szélsőséges állásfoglalásai múltán, a jövő történetírója, az igazság csaknem egyetlen érdektelen szószólójának kijáró pálmát XI. Pius pápának sírjára teszi majd tisztelő csodálata jeléül.

Ennek a harcos, erősakaratú egyéniségnek korszerű, messzeható és egyik legjellemzőbb célkitűzése, alapítása az Actio Catholica, a világi apos- tolság megszervezése és elterjesztése is. Sőt talán e mozgalom mutatja legfényesebben XI. Pius törhetetlenségét.

Ezért Öt mindenki sziklának látta: makacs, kérlelhetetlen, megví- hatatlan igazság-várának. Őt mindenki tudósnak nézte : könyvek rideg, kevés- szavú bölcsének. Fides intrepida, a rettenthetetlen hit diktátora volt: ingatag