Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
34 Valaki azt felelhetné, hogy valamikor a játékdélutánok divatban voltak, de nem volt sok köszönet bennük. Az általam elgondolt elfoglaltságot nem a régi játékdélutánok módjára kell megrendezni, mert az céltalan, hanem a testnevelési tanárok vezessék azt nagyrészben és főképen pedig irányítsák. Ezen délutáni órákkal ki lehetne egészíteni a második testnevelési tanár hiányzó óraszámát. A második testnevelési tanár gondolata azért vethető fel, mert a legutóbbi rendi kormánytanácson e kérdésről nagyon kedvező formában hoztak határozatot. E határozat alapján a második testnevelési tanárt is rendszeresíteni lehetne akár azonnal vagy legalább is minél előbb, mert az esetlegesen hiányzó óraszámokat ezek a délutáni foglalkoztatások egész szépen pótolnák. A testnevelési óraszámok így alakulnak. Jelenleg a testnevelés heti óraszáma az első négy osztályban 4—4, azaz 16, többiben összesen 12, a teljes óraszám az idén tehát 28, jövőre lesz 29. Idővel meg felszaporodik 32 órára. A heti 32 rendes óra mellett 24 délutáni óra maradna. Mivel azonban minden osztály úgysem tudna mindazon délután kellő számban összejönni, amikor délelőtt nem volt testnevelési óra, azért inkább osztályok közti csoportosítást kellene létesíteni. E csoportosítással a délutáni 24 óra leapadna kb. felére, 12—15-re. Egy testnevelési tanárra jutna tehát 16 rendes és 4—6 délutáni foglalkoztatási óra, ami kitenne 20—22 heti órát. A középiskolai törvény 18 órában állapítja meg a heti kötelező tanítási időt, de szükség esetén megengedhetőnek tart 24 órát is. Mivel a délutáni foglalkoztatás nem rendszeres óratartás, azért hihető, hogy a testnevelési tanárok a 18 óra fölötti elfoglaltságtól sem óvakodnának, Ha még az ilyen beosztás után is maradna felügyeletnélküli óra, azt kitölthetnők a tanári kar önkéntes vállalkozóival. Aztán meg a testnevelés óraszáma teljessé csak 3 év múlva lesz. Ez idő alatt ifjúságunkat egészen beleszoktathatnák a délutáni játékokba. Mert itt is csak a kezdet nehéz. Ha az ifjúság megszokja a munkát, akkor egészen természetesnek találja és minden zökkenő nélkül sajátmaga is meg tudja oldani a kérdéseket. Ezért nem is szükséges, hogy a foglalkoztatásoknál föltétien legyen állandó felügyelet és hogy e foglalkoztatásokat a felügyelő tanárok vezessék mindig. Jobbnak látszik, ha kellő szoktatás után az ifjúság néha magára marad, legfeljebb a megindításnál kell ott lenni, hogy a játék kellő elevenséggel induljon, és az ifjúság érezze és lássa, hogy törődnek vele. Ilyen elbánás mellett a tanulók jótékony önállóságra tesznek szert. A testnevelési tanárokat azért kivánatos e foglalkoztatásokba belevonni, mert ők tudják kellő módon a különféle játékokra megtanítani az ifjúságot, meg ők tudják, hogy az egyes korosztályoknak milyen játék valói Végül a sport irányítása természetes, hogy az ő kezükben kell, hogy legyen,
