Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
18 A napnak e részét szeretném megfelelő beavatkozással kitölteni. Ezt azonban nem lehet megoldani tanácsokkal, vagy azzal, hogy maradjon az a tanuló rendelkezésére, és töltse el belátása szerint. Eltölti ez időt a tanuló, de kérdés, hogy a legjobban-e. Vagy gondoljunk a nagy szünetre. Ezt a hosszú időt is ésszerűbb beosztással kellene felhasználtatni az ifjúsággal. 2. Helyi tapasztalatok. Mikor Bajára kerültem, azt vettem észre, hogy itt a tanulók mások, mint előző helyemen voltak. A különbség előttem nagyon nagy volt. Feltűnt, hogy új tanulóim viselkedése, modora, egész megnyilvánulása erősen olyan volt, amilyent általában nem fogadhatott el a jó középiskola. Először nem értettem meg a helyzetet. Egy esztendő azonban egészen megmutatta e különbség okát. Van itt a városnak egy nagyon látogatott népfürdője, ahová elmehet mindenki. Ott szórakozik tavasztól őszig a város apraja- nagyja elkülönítetlen egymásmellettiségben. Az a minden impresszió iránt fogékony középiskolai tanuló ott sütkérezett a perzselő napon, vagy ott úszkált a hűs habokban, vagy ott játszott fogócskát az erdőben, ahol sok meggondolatlan vagy számító vagy találkáját kihasználó felnőtt inti- mebb szórakozásait folytatja. Ott hallgatta az ifjú fül a korzó garnitúrájának nem az ő füléhez méretezett tréfáit vagy otromba megjegyzéseit. Nyolctíz hónapon át a tanárok a legjobb indulattal és lelkiismeretességgel nevelték a szülők féltett kincseit és ennek ellenére, különösen az év első negyedében a múlthoz képest nagy változást kellett tapasztalniok. Nem csoda ; hogy is mondja Le Bon a Psychologie du Nouveau Temps-ban: „A jellem látszólagos állandósága csupán a környezet állandóságából ered, amelyben rendszerint élünk és amellyel egyensúlyba helyezkedtünk.“ Ha nem is adunk teljesen igazat e materiálista pszichológiai fölfogásnak, mégis meg kellett állapítanunk, hogy tanulóink közül sokan a népfürdő környezetével jórészben egyensúlyba helyezkedtek. Itt megvalósult önkéntelenül a gyakorlati nevelés, mert a népfürdő levegője hatott, ragadt a fogékony lelkekre oly mértékben, melyről csak annak volt fogalma, aki e kérdést közelebbről óhajtotta megismerni. Ez a légkör, ez az életmód nem lehetett megfelelő tanulóinknak, ezt a felnőttek nem helyeselhették. Tenni kellett tehát valamit. Az ifjúság víztől való eltiltása nem vezetett volna eredményre, mert a víztől és napsugártól való eltiltás meggondolatlan intézkedése lett volna az intézetnek. Valami olyat kellett csinálni, ami automatikusan és észrevétlenül elzárta tanulóinkat a nekik nem való, heterogén környezettől. Megcsináltuk a vízisporttelepet. Az eredmény az lett, hogy az odaszokott felső három oeztály nem tudta magát jól érezni társai körében,
