Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
Endrédy Vendel, zirci apátúr, intézetünk új kegyura. A Ciszterci Rend zirci anyamonostorán és magyar rendházain február elejétől fogva az elárvultság szomorúsága borongott. De azután húsvét ünnepére örömben gy.ulladtalc ki a szivek. Az égbe távozott aranyszívű Adolf apát- úr lielytt új atyát küldött a Gondviselés a magyar cisztercieknek Vendel apátúr személyében. Ha reátekintünk, üdén fiatalos, mindig derűs lélek melegsége sugárzik felénk. Eddigi életében is viaskodott már sok, gondot-terhet jelentő, nehéz üggyel. Húsz esztendőn át fáradozott a legelrontabb szaktudományi ismereteknek tanításával s egyben magasabb fokon való, elmélyedő, tudós művelésével. Mégis, Istennek hála, töretlen erővel indulhatott el a minden eddiginél nagyobb terhek vállalására. Arcán mintha ott tükröződnék többezernyi volt tanítványának két évtizeden át reáragyogott, bízó, ragaszkodó, lelkes mosolya. Tanít vány oké, akiket mindig kitárt szívvel, nagylelkűen szeretett s akik lelkes ragaszkodással csüngtek rajta diákkorukban és kedves hűséggel hozták vissza hozzá férfikoruk gondjait, örömeit is. Tanítványoké, akiket egészen rendkívüli tanártalentummal, a tárgyismeret gazdagságának lenyűgöző hatalmával és a tárgyszeretet sugalló- erejű művészetével tudott mindenkor belelelkcsíleni egy ritkán tapasztalható hevületü és készségű munkakedvbe. Meleg szívének, magasan kiművelt értelmének, imádságos, elmélyedő szerzetcslclke komolyságának minden kincse most már nemcsak egyik rendi iskolánké, hanem egész Rendünké. Elhagyott katedrájáról is még sokáig világít számunkra szerzetestanáregyéniségének irányt jelölő emléke. De még inkább szól hozzánk közvetlenül is életünket, munkánkat figyelő, elrendező, atyai gondviselésében. Aki az öt ciszterci gimnáziumnak kegyura lett, ha elhagyta is tanári székét, nem hagyta el, hanem még inkább magáévá fogadta iskoláinkat. Tanáruiból és igazgatójukból atyjává lett az egykori és mai, összes élő ciszterci diákoknak. Jelenünk a magyar élet tájain ezernyi problémával, megoldásra váró kérdések nehezen kibogozható bonyodalmaival szövi át még az egyes ember jóratörekvö szándékainak útjait is; annál inkább egy sokrétű életfeladatok megvalósítására hivatott szerzetestanitórend munkáját. A jövő pedig ? Ki ne venné