Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937

- 4 —

burkolta nihilizmus. Az önelemzés és a félelem lelkibetegjei leszünk lassan mindannyian . . . mindnyájan modern emberek, akik elvesztettük az Istent. Szédítő iránytalanság és bizonytalanság sodor, s még önmagunkkal sem jöttünk tisztába. „Ez az út a múltban, a jelenben, a jövőben már nem is út, hanem valami szörnyű és bonyolult úthálózat, amin maga sem tud kiigazodni. Legtöbbször utak nélküli utazás, rohanás, cél és irány nélkül, a bizonytalanság nyomasztó érzésével. “')

A modern lélektan búvárai közül, főkép a nem-keresztények, rádöbbentették a modern embert ismeretlen lelkivilágára. A freudizmus megingatta a nemesebb érzelmek és lelke létezésébe vetett hitét.

A tudat napfényes hegyormai alatt titokzatos alvilági kavernák húzódnak meg, s bennük settenkedő ösztönök alvilági rémei kisértenek, s most azt hiszi, minden lélek „tépedt, soklelkű, jobbra-balra hajló, mindenkihez húzó, egészen sehova sem tartozó . . . Minden igenben van itt egy nem, minden állításban valami tagadás, minden barátban egy ellenség, ellenségben barát.“2)

Vegyük ehhez nemzetünk magárahagyatottságát, létének fájó korlátáit és bizonytalanságát, úgy ahogy Surányi M. Széchenyi-regényében kifejezte: „Egyedül vagyunk.“

Az új állam-elméletek a közösségi életcél kialakításával önfelejtő, lázas tevékenységbe fogják az egyéniségét feladó embert. A tömegember így megszűnik önmagában is értékes lenni, s ezzel együtt egyéni halhatatlansága is elhomályosul előtte. Feladata lesz, hogy ne fájjon egyéniségének elvesztése, s a faj-imádatában elenyésszen halálfélelme. Hősiesen nézzen szembe a ráváró megsemmisüléssel és vigasztalja, hogy a faj továbbél, az halhatatlan, az örök, az maga az új és régi nemzeti Isten.3)

Vegyük boncolóra e modern, hit- és egyéniség-ellenes, és mégis hódító elgondolást. A tömegembert ma is a föléjenőtt, „nagy“ ember vezérli. „A tömeg, természete szerint nem irányíthatja, de nem is tudja irányítani a maga sorsát, arra pedig, hogy a társadalmon uralkodjék, még kevésbbé alkalmas; így aztán elmondhatjuk, hogy Európa ma a legsúlyosabb válságban van, ami csak népeket, nemzeteket, kultúrákat egyáltalában érhet. . . A tömegek lázadása ez.“4) Az átlagembernek ki kell nőnie a tömegből, ha vezér akar lenni. A tömegember szolgálatára szükség van, de épen a maga- sabbrendű feladatokat csak tartalmasabb, különb emberek tudják megoldani, sőt tudatos önfeláldozást, lelkesedést és lemondást csak tőlük várhatunk.

Az értelmes emberi egyéniség előtt mindig tragédia és fájdalmas probléma marad, — hit nélkül, — saját megsemmisülése, mégha a faj tovább *)

*) Zilahy L.: A fegyverek visszanéznek. Bp. 1936. 184. 1. 2) Földi M.: Névtelen katona. Bp. 1933. 457. 1. 8) V. ö. Blazovich J.: Nagy szfinx. Bp. 1936. és Az antiintellektua- lizmus sodrában, Pannonh. Szemle. 1937, 4) Ortega у Gasse : A tömegek lázadása. 9. 1.