Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937
- 37 Az abszolút igazság megismerésének olthatatlan vágya ösztökéli az embert tudománya megalkotására. Az abszolút igazság megismerése vágyának teljesülését az ember többnyire tudományától várja és abban a hiú reményben ringatja magát, hogy a célját eléri, mihelyt a világban, amelyben maga is él, valaminek a valóságát, igaz létezését föltétien bizonyossággal meg tudja állapítani. Ha az igazság megismerése csak ennyiből állna, akkor az épen nem ütközne áthághatatlan akadályokba. Hiszen példának okáért minden kétséget kizáró bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a természet, amelynek mi emberek is ideiglenes tagjai vagyunk, valóban létezik. A természetnek és az embernek ideiglenes létezése tehát föltétlenül megállapíható igazság. A természet változékonysága nyilván nem áll útjában megállapított igazságunknak, mert a változás nem semmisítheti meg a valóságot. Az igazságnak eme megállapításával azonban az ember még messze áll az abszolút igazság megismerésétől. Ugyanis a valóban létező valóságnak bizonyára valamely ismertető jegye, kritériuma is van, amely ismertető jegynek kétségtelen meghatározása nélkül még nem ismerhetjük meg az igazságot a maga valóságában; A valóságnak ismertető jegyét, kritériumát azonban már nem tudjuk akkora bizonyossággal megállapítani, mint amekkorával a természetnek létezését állapítottuk meg. A valóság kritériumának elfogadásában ugyanis az emberiség gondolkodó része az anyag és a szellem fogalmai között ingadozik. Az anyagot szellemtelen létezőnek, a szellemet pedig anyagtalan létezőnek gondoljuk. Némelyek (a materialisták) egyedül az anyagot fogadják el a létező valóság kritériumának. Mások (a spiritisták) egyedül a szellemet tartják arra elégséges kritériumnak. Ismét mások az anyagnak és a szellemnek együttesét hiszik a valóság kritériumának. A vélekedők mindegyike aztán azt hiszi, hogy a maga elfogadta valóságán játszódnak le azok a jelenségek, amiket az ember önmagán és a kívüle álló természetben észlelhet. Továbbá mindegyike a maga elfogadta valóságán állapítja meg objektívaknak mondott fogalmait és rajtuk szerkeszti meg a tudományát. íme! a tárgyilagosan megismert igazság az ő ismertető jegyében már merőben emberi, szubjektív igazsággá válik. A fizikai tudomány objektiv szemléletében a mozgó anyag fogalmából indul ki és rajta állapítja meg objektív fogalmait, amelyekkel az anyagi természet jelenségeit minden részleteiben ugyan nem, de nagyjában megmagyarázhatja. De ha sikerülne is neki valaha a természet valamennyi jelenségét részleteikben is megmagyaráznia, a fizika akkor is csak szubjektív alkotás marad, mert a valóság kritériumaként a lényegében ismeretlen
