Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937

- 19 Elmúlt a tavasz ... el a nyár... az ősz is vége felé jár . . . Alko- nyodik . . . Leszámolok . . .

Hálát adok a jó Istennek, akinek drága ajándékait úgyahogy mégis felhasználtam, hálát a szép Szűz Máriának, akinek dicséretével első munkáim megindultak — ezért a kevés eredményért is. És hálás tisztelettel jegyzem ide Tóth Mike jó páter nevét, aki a Mária Kert és Jézus Szíve Hírnöke lapjain, — Mihályfi Ákos kedves tanárom nevét, aki a Katolikus Szemle oldalain, — az ifjú írók barátjának, Kaposi Józsefnek nevét, aki a Magyar Szemle hasábjain helyet adott első Írásaimnak, akik megbecsüléssel buzdítottak, elismeréssel jutalmaztak. És hálát mondok Rendem főnagyjainak, akik mindahányan érdemen fölül értékeltek és napsütéses helyekre állítottak, ahol szerény tehetségem kis bimbója kinyílhatott.

Vagyont nem gyűjthettem. Hogy mégse haljak meg — Arany Jánossal szólva — mint koldús, ki semmit sem hagyott, összegyűjtöttem írásaimat. Ezek életem legértékesebb kincsei, megteremtésük voltak legszebb órái, s ha Isten engedi, késő vénségemnek is ők lesznek legkedvesebb emlékei. Azután ? Egyik sem : monumentum aere perennius . . . Sorsuk az, ami a magamé . . .

Boldogító hiúság tudni azt bárkinek is, hogy „fenn van időt múló szelleme műveiben", de békésen megnyugszom a nagy igazságban: nem a földi, a mennyei örökélet vándorlásunk célja ..."

*

A toll percent egyet ... a nap lebukott az égről. Az óra elütötte a múlandóságot s e világ kietlen, átmeneti országából az eszmények küszöbéhez ért Tordaí Ányos lelke.

Odateszi az élet és halál Ura elé élete napjait, mint lehullt faleveleket. Míg szép emberiségének csodája elkomorultan pihen a koporsó szűk keretében, — a tanügyi főtanácsos úr, a házfőnök és igazgató úr, a tanár úr most megint frater Anianusszá halkul és Krisztus arcának fényességére vágyik . . ,

Most megint az a frater Anianusz, aki Szent Imre Üj legendáját s boldog Mór, első pécsi püspök legendáját írogatta, aki Bona kardinális Fohászok könyvét fordítgatta, aki Szent Bernát himnuszát költötte, Én pedig megilletődve állok itt hervatag babérkoszorúmmal, s úgy kiáltom imádkozó szóval a bucsútlanul elköltözött után : Kitűnő tanárom, jeles direktorom, néhai való jó Tordai Ányos, legyen emléked áldott, s rózsáskerted hervad2*