Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937

- 9 a legtisztább márványlépcsőn halad föl benne az ideális ember vágya,"1) A kereszténység szellemi ereje és aszketikus fegyelmezettsége államfenntartó erényekké elsőízben Szent István Magyarországában léptek elő. Maga ko- morult el legjobban akkor, mikor a nyugati keresztény nemzetekhez fűzte a magyart. Saját vérein elkövetett erőszaka, népszerűtlen munkája pedig az egyetlen lehetséges jövőt szolgálta. Vértanúi fanatizmussal akkor vetette meg a magyar nagyhatalom eljövendő európai országlása alapját.

A magyar történelem dicsőséges és keserű ezeréve e hősi emberi lélek, Szent István elnyújtott, halhatatlan élettörténete. Megalkuvásra képtelen, hajthatatlan akarat-ember volt István, aki amire rátette lelkét, azért kész volt feláldozni mindenét, életét is. A döntő kérdésekben mindig az ő személyes befolyása, tanító- és parancsszava érvényesült. Krisztus földi országának szolgálatára lett Isten kegyelméből való király. Apostoli királysága nemcsak cím, hanem valóság. Apostollá tette buzgalma, térítő tevékenysége, az Egyház szándékaival való lelkes összeolvadása, együttmunkál- kodása. Igazi keresztény férfiú volt, aki hitét cselekedetekkel töltötte be és ékesítette föl. „Teljesen átérezve és megértve kora magasztos eszméit, azok erejére támaszkodva tör ideálja megvalósítására. Ez az ideál a Boldogságos Szűz különös védelme alatt álló magyar királyság volt."2)

Az a tény, hogy ország- és templomépítő király egyszerre, már magában is eléggé utal arra a szétbonthatatlan és széttéphetetlen egységre, melybe Szent István a keresztény és nemzeti gondolatot összefűzte. A szociális egyenlőség elve, a vallás, a kereszténység elidegeníthetetlen érdeme a szegények iránti bőkezűségében szólalt meg. Minden azt hirdeti tehát ez új, ízig-vérig magyar uralkodó alkotásaiban, tetteiben, hogy a pogányság órája lejárt. „Szent István konceptiója szerint a világi és egyházi igazgatás szervei szoros kapcsolatban működtek." (i. m 219.) A műveltség alapvető munkáját a szerzetesség végezte.

Ezzel együtt elkezdődött a keresztény magyar nép-lélek kialakulása is. Lassan-lassan elnémul benne a pogány mult, mint Tormay Cecil Ősi küldöttének öreg táltosa. Valamikor rengeteg volt a nádas, halas vizek végtelen birodalma az ország. „Ezüstös agancskoronáját emelve fehér ködszarvas suhant az ingoványok színén és a fák lombjai között, mint fehér szent sólymok, akadoztak a fátyolos libegősek.“ (Tormay C.) Nyomukban régi tavaszokon szilaj vadászősök norabló ösztöne csörtetett. — Most az álmatag, délibábotszövő kelet, a lázadó indulat-magyar helyén acélos búzát tempós nyugalommal vető, fehér falusi templomok aranyos keresztjének fényén eligazodó, munkás magyar támad; Szent István bölcseségű, komoly, rendíthetetlen magyar. Csodás, különöslelkű ember ; egyensúly a vér

*) Brisits, A Szent Jobb Magyarországa. Bp. 1923. 7.

8) Hóman—Szekfű, Magyar történet. I. 197.