Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1936

bességétől való függése a tömegnek az imént megállapított fogalmával ellen1 mondásban van. A fantázia ebben az állításában a sebességnek, ennek a derivált fogalomnak, olyan erőt tulajdonít, amely a valóságot (t. i. a test tömegét) megnagyobbíthatja, megkisebbítheti, amit értelmünk nem fogadhat el. (1. Einstein relativitás elméletét.)

b) A tér. — A tér és az anyag fogalmai közeli kapcsolatban vannak egymással, és annyira együttesen alakultak ki értelmünkben, hogy szinte kétségesnek látszik lenni, hogy e két fogalom közül melyiknek van önálló létjogosultsága, melyikük határozza meg a másikat. Mondhatjuk ugyan, hogy valamely test csak térben létezhet, amiből szinte megdönthetetlen igazság gyanánt látszik következni, hogy a térnek, amelyet a test elfoglal már léteznie kellett, mielőtt a test benne elhelyezkedett, ha pedig a test a helyéből kimozdul, vagy üres tér marad vissza, vagy más test foglalja azt el. A világteret is üresnek gondoljuk, amelyet az égitestek csak szórványosan töltenek be. Magasfoku vákuumainkban sem tudunk valamelyes érzékelhető anyagot észrevenni. Úgy látszik tehát, hogy a térnek valóságos léte van. Úgy látszik, hogy a tér épolyan valóság, mint az anyag.

Említett tapasztalatainkba azonban más tapasztalataink is beleszólnak, amelyek más, az előbbivel merőben ellenkező meggyőződést érlelnek meg bennünk. Ugyanis tapasztaljuk, hogy legtökéletesebb vákuumaink sem állják útját a nehézkedésnek, a mágneses és elektromos erőknek, a fénynek, a sugárzó melegnek és egyéb sugárzó jelenségeknek, sőt utóbbiaknak terjeszkedése a vákuumokban akadálytalanabbul foly le, mint az érzékelhető anyaggal telt térben. Értelmünk belátja, hogy részecskék rezgése folytán keletkezett hullámok csak ott jöhetnek létre, ahol ilyen részecskék vannak t. i. anyagon. Abszolút üres térben, ahol anyag nincs, rezgés és hullámzó mozgás nyilván nem támadhat. Az anyagtalan abszolút üres tér nem rezeghet, nem hullámozhat. Az üres teret csak a fantázia hozhatja hullámzásba. Végül a kezünk ügyében levő fizikai testeken tapasztaljuk, hogy csak közvetlen érintkezésükkel hathatnak mechanikailag egymásra. Más szóval tapasztaljuk, hogy anyagi hatások csak anyagon jöhetnek létre, anyagi hatások átvételére és továbbítására az abszolút üresnek gondolt tér merőben képtelen.

E tapasztalataink és értelmi belátásunk alapján azt kell mondanunk, hogy az abszolút üresnek gondolt térnek is valamelyes anyaggal kell kitöltve lennie, amelyben anyagi hatások keletkezhetnek és tovaterjedhetnek. Az üresnek gondolt teret betöltő érzékelhetetlen anyagot Huyghens éternek nevezte el. Az éternek, ennek a szükségképen létező anyagnak a teret nyilván szakadatlan folytonossággal is beli betöltenie, hogy a hatások tovaterjedésében szakadás ne állhasson be, mert különben a részei között ismét üres teret kellene gondolnunk. Üres tér tehát a való világban nincs. Az üres tér gondolati, mértani fogalom. Valóságos léte csak az anyagnak van, nél- IS -