Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
7 Erő hatása nélkül a sűrű éterről sem vehetünk tudomást. Továbbá minthogy értelmünk belátja, hogy az anyagnélküli tér, ez a merőben geometriai fogalom a való világba nem illik bele, el kell fogadnunk a világteret folytonossággal betöltő valamely valóban létező szubstanciát, Ha pedig ennek a szub- stanciának, amelyet éternek nevezünk, legkisebb térfogatrészei föltevésünk értelmében az elektronok, akkor el kell fogadnunk a velük azonos sűrűségű étersűrűséget is, bárminő hihetetlennek látszik is az első pillanatra. Az éterről, mint anyagról persze nem tudunk egyebet, mint azt, hogy az a világteret és az atomközöket betöltő valamelyes valóság, realitás. Az anyag lényegéről ennél többet sohasem is fogunk tudni. Az anyag egy részének, az érzékelhető testeknek létezéséről szemünkkel, tapintó és más érzékszerveinkkel közvetlen tudomást szerezhetünk. Az anyagnak nem érzékelhető többi részének létezését csak értelmünk látja be. Ha most az érzékelhető és nemérzékelhető anyagot tömegük mennyiségére nézve hasonlítjuk össze, ismét olyan hihetetlennek látszó számra jutunk, mint aminő hihetetlennek látszott az éter sűrűségi száma. Ezt az összehasonlítást a kezünk ügyébe eső testeken Lénáid Fiilöp heidelbergi tanár, jeles hazánkfia végezte. Ő ugyanis azokban a vizsgálataiban, amelyeket a különböző anyagú testeknek katodsugarakat elnyelő képességére vonatkozólag végzett, először is arra az eredményre jutott, hogy a testeknek elnyelő képessége csak a sűrűségűktől függ, anyagi minőségüktől pedig teljesen független. A tömegarányosságnak ez a törvénye egyenesen igazolja, hogy minden test valamely egynemű anyagból (szerintünk éterből) épült föl. Lénárd kutatásának másik eredménye pedig az, hogy ugyanaz a test annál kevesebb katodsugarat nyel el, mennél gyorsabbak a katodsugarakban haladó elektronok. Kísérletei valószínűvé teszik azt is, hogy az igen gyors elektron az atom magván is áthalad. Minthogy e kísérletekben a gyors elektronoknak nagy része abszorbció nélkül haladt át a testeken, jóllehet sok millió atom feküdt a kísérleti lemezek vastagságában, ténynek kell elfogadnunk, hogy az érzékelhető anyag atomaí rendkívül terjedelmű részecskék, amiért csak szórványosan töltik be a rendelkezésükre álló teret és a térnek atomközi részét az éter foglalja el. Lénárd becslése szerint valamely fizikai test ösz- szes atomainak térfogata a test térfogatának mintegy ezermillíomod része (10 ~9). Például egy köbméter platina (210 metermázsa) atomainak térfogata nem több egy köbmillimeternél. Még meglepőbb eredményre jutunk, ha az égitesteknek tömegét ahhoz a térhez viszonyítjuk, amelyet azok elfoglalnak. Például a Tejútrendszer érzékelhető anyagának a sűrűségét 2 * 10-24 grammnak számíthatjuk ki, aminek értelme az, hogy a Tejútrendszer összes csillagainak érzékelhető tömege csak kétkvadrilliomod része annak az étertömegnek, amely a Tejútrendszert alkotja2. Az anyagvilágnak tehát csak igen 2) Lassovszky K. : Világrendszerek. Budapest. 1929.
