Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
27 A nehézségi erő értelmezésére a fönti sorokban előadott föltevés elvégre is csak egy szemléltető kép, amelynek vázlata a természetről szerzett tapasztalatainkoz és ismereteinkhez van szabva. Ha a természet összes jelenségei mozgásjelenségek, amiben alig kételkedhetünk, akkor a gravitációnak okát szintén valamely mozgásban kell keresnünk. Az éterre sok természeti jelenség értelmezésére van szükségünk, miért ne keresnők hát a gravitáció okát a nélkülözhetetlen éter valamely mozgásában ? 6) — Ha megbarátkoztunk azzal a gondolattal, hogy a világteret betöltő éter igen sűrű és összenyomhatatlan folyadék, és értelmünk belátja annak lehetőségét, hogy a nem érzékelhető éternek bizonyos mozgásállapota az érzékelhető fizikai test benyomását keltheti bennünk, akkor valóságnak fogadhatjuk el azt is, hogy a fizikai tömegek között mutatkozó vonzóerő csak látszat, olyan látszat, mint aminő látszat például a napnak fölkelése és lenyugvása látóhatárunk szélén. 6) A nehézségi erőnek értelmezése éteráramlással nem uj gondolat. Lénard F. is ezt vallja. Ö u. i. az éierről, mint a gravitáció közvetítőjéről így nyilatkozik: „Az éternek az általános gravitációerőt is kell közvetítenie, azt az erőt, amely a Nap- és Bolygórendszereket összetartja és amely itt a Földön az elejtett követ a földre tereli. Ennek a jelenségnek, valamint más úgynevezett távolbaható erőknek mechanikájáról alkotott képünk ez. Már akkor is, amikor a kő a Földhöz viszonyítva még nyugszik, megvan közte és a föld között lévő közegben, az éterben, ama mozgás. E mozgás állandóan megvan az éterben, közvetlen összeköttetésben van az anyag atomaival, amelyek beléje vnnnak ágyazva, és lényegileg az atomokhoz tartozik és köréjük van csoportosulva. A leejtett kő mozgása nem új mozgás, hanem az éternek meglevő mozgása, amely most hogy a kőre áttevődött, láthatóvá lett." (P. Lenard. Über Aedier und Materie. Heidelberg. 1911.) — E sorokból kitetszik, hogy Lénárd a gravitációt az éter áramlásának tulajdonítja. De hogy míképen gondolja el az éter áramlását, erre vonatkozólag nem nyilatkozik. A fönti sorok az utóbbi jelenség lefolyásáról kívánnak egy megoldási lehetőséget adni. Iskolánk múltja. A török elől menekülő boszniai ferencesek 1686—1690 között húzódtak fel a Bácskába. A rendtörténet 1699-ben említi először a bajai residen- ciát. A ferences atyák megtelepedésük után azonnal kezükbe vették az ifjúság oktatását is, és a XVIII. század első felében szobáikban tanítgatták az elemi ismeretekre a város gyermekeit. 1757-ben a városi tanács földesurának, Grassalkovich Antalnak beleegyezésével és a kalocsai érseknek, gr. Klobu- siczky Ferencnek engedélyével négy osztályúvá szervezte át s mikor az ifjúság száma megszaporodott, 1761-ben a mai épület helyén állott magánházba telepítette ki a ferences atyák iskoláját. Az 1757. évet kell ezért iskolánk alapítási évéül elfogadnunk s ezt a más gimnáziumok mintájára rendezett, de nyilvánossági jogot még nem kapott magániskolát kell ősének tekintenünk, így az idei év alapításának 180. éve. 1778-ban, mivel az iskola nem felelt meg a Ratio Educationis követelményeinek, meg a város sem gondoskodott anyagi alapjáról, a helytartó- tanács bezáratta, s a bajai diákok újra a ferencrendi kolostorba jártak tanító szóra. Két-két grammatikus páter tanította ott egyéb tárgyakon kívül a latin nyelvet is. 1791-ben már direktor is kerül a két professzor mellé. A helytartótanács újra meg újra figyelmezteti a várost, hogy szervezze meg iskoláját
