Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
26 precessziós rezgő mozgásba hozza a rajta álló kisebb tömegű forgó pörge- tyűt (27. o.) Ennek következtében az étert épen nem mondhatjuk homogen közegnek, hanem benne több-kevesebb elemi éterrészecskékből összetett annyiféle alakulat keverékére kell gondolnunk, mint ahány külömböző éterbeli hullámzó mozgást eddigelé ismerünk és ahány még felfedezésre vár, mert minden sugárzás hullámai csak a maguk közegében támadhatnak és terjeszkedhetnek. Az étert sokféle éteralakulat keverékének elgondolni a girosztatikus éterhipotezisnek egyszerű és feltétlen követelménye. E hipotézis szerint ugyanis az elemi éterrészecskék kettős, forgó és haladó mozgásuk energiájával nem lehetnek egy pillanatra sem sztatikái ellensúlyban, hanem csak dinamikaiban, amelyben kapcsolódásuk és szétesésük a világteret betöltő éter minden részében végtelenül változatos módon megy végbe. Az éter belső szerkezetét tehát nem lehet azonosnak föltételezni. Az éternek ebbe a változatos szerkezetébe nyilván annak érzékelhető részét, a fizikai testeket az ő atomjaival is bele kell érteni, amiből következik, hogy a chemiai elemek atomai sem lehetnek állandóak. Idővel ezeknek is át kell alakulniok. Köztük és az érzékelhetetlen térbeli éteralakulatok között, a tömegükön kívül csak átalakulási időszakkülömbség van. A természetben nincs állandóság, nincs stagnálás. Mindennapi tapasztalataink is igazolják ezt az elméletet. Az érzékelhetetlen étert tehát nemcsak lehet, de kell is sokféle éteralakulatok keverékének elgondolnunk. Míg az elemi részekből álló éterben csak transzverzális hullámok keletkezhetnek, addig az imént föltételezett keverékéterben, a szemcsés szerkezete miatt, érthetőleg longitudinális hullámok is jöhetnek létre. Az éter külömböző alakulataiban létrejött hullámzó mozgásokban azonban mindenkor az illető éteralakulat forgó tengelyének rezgőmozgására kell gondolnunk, amely a forgó éteralakulat szabad tengelyére ható forgató erőtől származik és precesszióval terjed át a vele szomszédos és vele egynemű alakulatokra. Midőn tehát jelen fejtegetésünk elején az elektront elemi éterrészecskének tételeztük föl, nagyon elmaradtunk ugyan az elemi részecskének valóságos nagyságától, mert az elemi éterrészecskének az elektronnál jóval kisebbnek kell lennie, emiatt azonban girosztatikus éterhipotezisünk és a belőle vont következtetések érthetőleg lényegbevágó változást nem szenvednek. A gravitációról előadottakat röviden összefoglalva állítjuk, hogy az érzékelhető anyagra áramló éter a fizikai testek tömegét megnagyobbítja, a belőlük távozó gázak pedig a tömegüket kisebbíti. Biztos tudomásunk van arról, hogy Földünk tömege a reáhulló kozmikus por és meteoritek révén nagyobbodik és arról is, hogy a Földből nagy mennyiségben kiáramló és róla távozó gázak miatt fogy. Ha e tényleges adatokat fönti föltevésünk adataival, az ismeretlen gázakkal kibővitjük, nagyon kérdéses lesz vájjon Földünk tömege jelen állapotában növekedésben vagy fogyásban van-e. Ugyancsak kérdéses vájjon az egész kozmoszban szaporodásban vagy fogyásban van-e az érzékelhető anyag.
