Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
20 pedig az elemi éterörvényeknek ellenirányú illetőleg azonos irányú forgásából származik. Midőn tehát például a különnevü mágneses sarkok között vonzást, az egynevűek között taszítást észlelünk, erre a mechanikai alap- jelenségre kell gondolnunk. Az erőről alkotott fogalmunk Arisztotelésztől napjainkig a következő érdekes utat futotta meg. Arisztotelész az anyagvilágot mozgató erőt a „primum mobile“-t az anyagvilágon kívül fekvő szférába helyezte. Newton gravitációjában az erő az érzékelhető testek tömegébe vándorolt át. Eteranyag hipotézisünk pedig az erőt az éter elemi részeibe helyezi el és a titokzatos erő helyébe az elemi éterrészek forgó és haladó mozgásának kinetikai energiáját állítja. A sugárzás. — Az összenyomhatatlan girosztatikus éterben nyilván csak tranzverzális hullámok jöhetnek létre, amelyeket az elemi éterrészecskék forgó tengelyére ható forgató erő támaszt. A forgató erő precessiós mozgásra kényszeríti az elemi éterrészecske tengelyét, amely e mozgást ugyancsak precesszióval a vele szomszédos részecskékkel közli. A precesz- sziós mozgás általános jelensége ugyan a girosztatikus éternek, sugárzásként azonban csak abban az esetben hat érzékszerveinkre, amikor valamely nagyobb energiájú rezgő forrásból indul az ki. Tehát csak érzékszerveink észlelő képességének korlátoltsága miatt van külömbség a lényegükben azonos mozgású jelenségek között. Magát a sugárzást sem észlelhetjük mozgásként, hanem fénynek és melegnek mondjuk azt. A természet sokféle mozgását csak ritka esetekben észlelhetjük mint mozgást. Észlelő képességünk főképen a gyors mozgások terén igen szűk határok között mozog. E határokat túllépő gyors mozgások elnevezésére szubjektív fogalmakat alkot magának az ember. Ilyen szubjektív fogalmak a fény és a meleg stb. A sugárzásban a sugárzó forrás energiája precesszióval helyeződik át részecskékről részecskékre a forrástól mért távolság négyzetével fordított arányú intenzitással. A sugárzásban tovaterjedő energia egyik helyen elősegíti az elemi éterrészek kapcsolódását, másutt pedig lazítólag vagy rombolólag hat a már kiképződött alakulatokra és fokozatosan beleolvad a világtérnek sokféleképen örvénylő étere energiájába, azaz visszatér oda, ahonnan az eredetét vette. Az éteranyag energiájának alakváltozása szünet nélküli folyamat, amely a természetnek végtelenül változatos jelenségeit hozza létre. Az anyagvilág energiájának változatos átalakulása és ennek végtelen sok lehetősége miatt a jelenségek egyes részleteikben hasonlók lehetnek ugyan, de sohasem lehetnek azonosak. A természet képe lassú ütemben folyvást változik. Az anyagvilág mechanizmusa nem hasonlítható valamely gépéhez, amely állandóan ugyanazt az ipari terméket produkálja. Az anyagvilág mechanizmusa által létrehozott világállapot minden pillanatban más. A természet állapotai nem ismétlődnek. A gravitáció. — Föltevésünk értelmében minden atomnak, minden
