Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1933
26 a Ciszterci Rend ötven éves bajai és több mint száz éves tanítórendi hagyományában gyökerezik. Mindaz, amit új viszonyok, különböző korok szükségletei magukkal hoznak, a régi bevált és megszeretett intézmények, keretek és formák között helyezkedik el. így kifelé kevés a változás, kevés a mozgás. A nevelő szerzetes-tanár belső tartalomban, észrevétlenül és rejtve maradó irányításban adja a lélek kenyerét az új kor ifjúságának. A megújult s megnagyobbodott intézet is több lehetőséget ád a vallásos-nevelő munkásságnak. A lépcsőház fordulóinál Szent Imre és Szűz Mária szobra figyelmeztetik az ifjúságot azon eszményekre, amelyeknek szolgálatába hívjuk őket. Katolikus öntudatukról tesznek vallomást azzal, hogy e szent jelvényeket virágokkal ékesítgetik. A Kongregáció tágas, napsugaras helyiséget kapott gyűlései számára a mértani rajzteremben. A folyosók vallásos tárgyú képei egy pillanatra sem hagyják elhomályosodni a tanuló lelkében a választ e kérdésre : ad quid venisti ? Minden osztálytermünkben a kereszt mellett Szent Imre arcképe figyelmezteti ifjainkat a szentimrés lelkűiét kialakítására. Általában pedig az állandó, vérrévált vallásgyakorlatok teszik alapját az intézet nevelő munkájának, melynek célja a gerinces katolikusmagyar intelligencia kitermelése. Ez állandó vallásgyakorlatok részei voltak a négy közös gyónás és áldozás; a három gyászmise intézetünk elhunyt tanáraiért, tanítványaiért s jótevőiért; a szentségimádás a farsangi napok alatt, az ünnepélyes szentmisék az iskolai és egyházi év nevezetesebb napjain, vasárnapokint a szentbeszéd, a hétköznapi szentmisék az őszi és tavaszi napokon, részvétel egyházunk különböző szertartásain Sz. Balázs napján, hamvazószerdán a szent sírok látogatásán, a feltámadási és úrnapí körmeneten stb. Évi rendes szentgyakorlatait márc. 22., 23. s 24-én tartotta az ifjúság Csehy Alfonz hittanár vezetésével. Nem katolikus tanulóink is pontosan teljesítették vallásbeli kötelességeiket s e téren szívesen támogattuk hitoktatóik munkáját. 9. Hazafias nevelés. Bármily nehezünkre esik is, le kell szögeznünk a szomorú valóságot, hogy a mai diákság nem érzi már a magyar fájdalmat, nem csügg a magyar reményen annyira, mint mi felnőttek és öregek. Nem csoda. Javarésze meg sem született még nemzetünk válságos esztendeiben, a legnagyobbja is gondatlan kisded éveit élte: magyar fájdalom, magyar remény nem átélésből, csak közvetett érzésből fakadhat szívökben. Annál fontosabb a nevelő feladata, hogy ezt az érzést hatékonyan fölébressze és táplálja a gyermek lelkében. Az iskola a hazafias érzés szolgálatába is beállítja a koncentrációt. Nemcsak a történelem és földrajz, hanem minden tantárgy keretében keres és talál módot és alkalmat, hogy elültesse a lelkekbe a hazafias érzés magvait. Figyelmeztetjük az ifjúságot minden hazafias megmozdulásra, a napi események közül is kiemeljük és bevisszük az iskolába azokat, amelyek a magyar érzés ébrentartására és acélozására valók. Belekapcsolódunk okkal-móddal azokba a mozgalmakba, amelyek a jobb jövendőt érlelik számunkra s hogy a nem-nem-sohá-t necsak ajkukon, hanem szívükön is viseljék, figyelmezteti ifjainkat minden osztályban a trianoni térkép, mely igazságot követel Magyarországnak. Szeretettel ápoljuk és gondozzuk hősi halottaink emlékét. Nemcsak
