Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932

5

megőrizni alapítványukkal a kedves nevet. Ó tiszteletreméltó szent naívság! Hát van-e a földön örök, van-e a földön végtelenség ? De hamar elkövetkezett szép szándékukra a vég! Egyikre tíz, másikra húsz, száz év múlva elkövetkezett még a legtovább élőre is. De ki hitte volna azt a régi boldog magyar időkben!

Nagymagyarországnak sem lehetett sok olyan középiskolája, amelyet a jó szívek jobban elhalmoztak volna alapítvánnyal, mint a miénket. Száz év alatt, 1826-tól 1923-ig, — akkor született az első, s ekkor semmisült

meg a legtöbb — kerek ötven alapítvánnyal dicsekedhettünk. Mit bizonyít ez a szám ? Azt, hogy a gimnáziumot szerette mindenki, magáénak vallotta mindenki, büszke volt rá mindenki, segíteni óhajtotta mindenki. Valóban mindenki. A jutalom-alapítók közt megtaláljuk vallási sőt nemzetiségi különbség nélkül a társadalom minden osztályának képviselőjét. Egyformán szerette a gimnáziumot a magyar, a német, a rác, a zsidó ember. Akár katolikus volt, akár óhitű, akár protestáns vagy izraelita. Igen sok nem tekintett a diákok vallására sem, csak magyarságát, csak bajai diákvoltát nézte. Van az alapítók közt püspök, plébános, tanár, táblabíró, orvos, ügyvéd, hivatalnok, kereskedő, iparos, — még írni nem tudó egyszerű asszony is. Mindenki szerette a magyar ifjúságot, minden bajai ember szerette a bajai diákságot.

E megbecsülő szeretetnek bizonyságait, régi alapítványaink kamatait, az 1923-ik iskolai év végén adtuk ki utoljára. Értékben már alig valamit jelentő kamatait. Akkori pénzünknek, a koronának, vásárló ereje megrendült már a háború első napjaitól kezdve, értéke, bár alig észrevehető módon, folyton csökkent a háború alatt. A háború után már nagyon is éreztük az egyre növekvő devalvációt s 1923 közepén száz korona alig ért néhány mai fillért.* Ugyanúgy mentek tönkre a záloglevelek, járadék- és hadikölcsönkötvények is. 1924-ben beállott a teljes elértéktelenedés s ezt az 1925. évi XXXV. t. c. véglegesítette. 1924-től kezdve a teljesen leromlott alapítványoknak csak nevét sorolja fel, hálából, az intézeti Értesítő, a betétkönyveket, kötvényeket, jórészben mint múzeumba illő tárgyakat, őrizgetjük azonban ma is.

Ma feltakarjuk őket s alapítványaink történetét, időrendi sorban, a következőkben adjuk elő.

* Bessenyeii Miklós, takarékpénztári vezérigazgató úr, szíves közlése nyomán állítottuk össze az alábbi táblázatot, ennek alapján könnyen átszámítható mai pénzünkre az egyes alapítványok értéke :

1 váltóforint értéke pengőben kifejezve 1914 június 30-án: 0.97 P.

1 pengőforint „ „ „ „ „ „ 2.42 P.

1 osztrák ért. forint „ „ „ „ „ „ 2.31 P.

1 korona utolsó teljes értéke „ „ „ 1.15 P.

1 korona leromlott értéke 1922 december 31-én: 0.24 P.

1 korona „ „ 1923 június 15-én: 0.07 P,