Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932

A bajai gimnázium alapítványai.

A Cisztercita Rend mindegyik középiskolájában, a bajaiban is, régi törvény az, hogy az évnyitó munkák elvégezte után, mikor már az élők : a tanárok és tanulók munkája a megszokott vágányokon halad, a halottakra kell gondolni s egy-egy szentmisét kell felajánlani az irgalom Istenének az intézet elhunyt tanáraiért, tanulóiért és jótevőiért. Akik valaha, százan és százan, ebben az iskolában hirdették az Isten és a haza szeretetét és hintették a kultúra és jóerkölcs magvait. Akik valaha, ezren és ezren, ebben az iskolában tanultak meg látni lelki szemükkel és járni a becsületes magyar élet útjain. Akik valaha e százak és ezrek szemében hálakönnyeket fakasztottak gondkönnyítő és érdemjutalmazó jóságukkal.

Évente meghirdetjük előre e napokat s figyelmeztetjük tanulóinkat buzgó imádságra az intézet kedves halottaiért. S hogy ez imádság ne maradjon puszta általánosság, hanem látható tárgya is legyen a hálás érzelmeknek, ez évben összeszedtük s az intézet falára helyeztük az áldott magiszterek névsorát a legrégibb időktől kezdve, amelyekről Írott emlékeink vannak. Életük virágjában elhervadt tanulóink névsorát, akik egyenest az iskolából, tankönyv s irótoll a kezükben, indultak a síron át a legfőbb és legjobb Magiszter színe elé. S a jószívű és bőkezű emberek névsorát, akik vagyonuk fölöslegéből áldozatos szívvel gyújtogatták a fáklyákat és mécseket a jótékonyság oltárán.

Ezt a törekvésünket szolgálja ez az írásunk is. Éelsoroljuk alább az iskolánkhoz fűzött alapítványokat, amelyek száz éven át enyhítették a diákság anyagi gondjait mindaddig, míg a nagy nemzeti összeroppanás annyi sok magyar értékkel együtt a magyar pénz értékét is megsemmisítette. Elveszett értéke a mi kötvényeinknek, takarékbetéteinknek is. Néhány éven át tartó lassú fonnyadás után egyszer csak máról holnapra ezer és tízezer koronák váltak semmitérő fillérekké. S mennyi szent szándék, jóravaló cél, magasztos törekvés, az emberi szívnek hány fölemelő érzése hervadt el velük örökre, mindörökre.

Az alapítványoknak legelső célja természetesen a szegény és jó diákok megsegítése volt. Jutalom csak annak adható, köti ki valamennyi, aki jó erkölcsű, jó előmenetelű, akit a tanárikar érdemesnek tart rá s aki