Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932
40 7. Fegyelmi és tanulmányi ügyek. Nagy gonddal igyekszünk azon, hogy az intézetben évtizedek óta megalapozott rend és fegyelem meg ne csorbuljon. Amint más években is írtuk, különösebb panaszunk az idén sincs, noha a mindjobban az anyagiasságba forduló életviszonyok egy-egy foltja megszínlik az ifjúság lelkén is. Nem lelki rosszaság, meggondolatlan könnyelműség volt oka a komolyabbnak látszó büntetéseknek is. Mégis kérjük a szülőket e helyről is: ne engedjék lazára a fegyelem gyeplőjét a nagyszünetben se, ne feledjék s ne engedjék feledni gyermekeiknek az Értesítő utolsó mondatának állandó figyelmeztetését: az iskola fegyelmi szabályai a tanulókra a nagyszünetben is kötelezők. Okunk van ez intő szóra főképp a városi gyermekekre nézve, akiket a több alkalom több visszaélésre csábít. A múlt év végén sikerrel végzett 330 (87.5 %), megbukott 47 (12.5 %) tanuló. Ez év elején a javítóvizsgálatot sikerrel állta meg az egy tárgyból bukott 27 közül: 24, így a bukottak száma 23-ra csökkent. Múlt évi tanításunk eredménye tehát a javító vizsgálatok után ez: sikerrel végzett 354: 93.8 0/(1I megbukott: 23: 6.2 %• — Munkánk sikere teljesen megnyugtató. Ez év eredménye sem rosszabb a tavalyinál. Ha ingadozik is év közben, év végén a megfeszített szorgalom s az irgalmas igazságosság sok mindent kiegyenlít. A kezdő osztályokba, írjuk ez idén is, minden vigyázó válogatásunk mellett is be-becsúszik néhány gyönge tehetség, a többiekben pedig nagy tehertételt jelentenek a más intézetekből kiszorult vagy menekült próbálkozók, sőt a magunk neveléséből is akad — osztály terhe. Sokat beszélhetnénk azokról a nehézségekről is, amelyeket a tanítás anyagának, az órák számának új meg üj beosztása okozott az utóbbi években. De hallgatunk minden panaszunkkal abban a reményben, hogy a folyó évben szóban és írásban megvitatott s elkövetkező tanügyi reform minden hézagot be fog tölteni, vagy ha nem tud is minden bajon segíteni, legalább hosszú időre állandó törvényeket szab. Ez a hely nem alkalmas e fontos kérdések bő traktálására. Mégis talán használunk valamit a közvélemény kialakítására, ha néhány szót ejtünk három fontos reform-gondolatról. Egyik az osztályok túlzsúfoltsága. A mai viszonyok közt az osztályok 40-es létszámát megvalósítani szakiskolák felállítása, a minősítési törvény megváltoztatása nélkül lehetetlen. Ma mindenki középiskolába igyekszik, mert intelligens képesítést csak ettől vár, mert maholnap középiskolai végzettség és érettségi nélkül intelligens pálya ajtaja ki nem nyitódik. — A másik a tanítás anyagának zsúfoltsága. Egy-egy tantárgy óráinak számát szaporítani nem lehet, anyaga pedig jóformán évről-évre gyarapodik és sohasem fogy. Gondoljunk csak akár a történelemre, akár az irodalomra vagy a fizikai tudományokra. Mit tanultunk ezelőtt 20—30 évvel s mit kell tanulnia belőlük a mai diáknak. Főkép ha szem előtt tartjuk azt a nagyon is komoly igazságot, hogy a tanítás anyaga ne csak a multat, hanem a mát is ölelje föl. — A harmadik speciális kérdése a középiskolának: a latin nyelv tanításának kezdete. Bőségesen megtárgyalták ugyan ezt a kérdést a reform-előkészítő gyűléseken, s a többség véleménye az I. osztályi kezdés mellett döntött. Mégis szükségesnek látszik revideálni a döntést az idei tanév latin tanítási eredménye alapján, Ez évben kezdte a latint minden
