Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932
24 tanulóifjúnak mindenkor ösztöndíjként adja ki. . . Ezen alapítványom kezelésére ezennel Baja város mindenkori római katholikus plébánost kérem fel s amidőn kijelentem, hogy az alapítványul hagyott ház természetbeni megtartását óhajtóm, kérem, hogy az alapítványkezelő a befolyandó jövedelemből évenkint az alapítványul hagyott házas belsőséget jó karba helyezze, adóját kifizesse s az ezen költségek levonása után maradó jövedelmet fenti rendelkezéseim értelmében két részre osztván . . . átadni szíveskedjék." Leicsuk Jakab a következő 1902. év június 20-án meghalt. Felesége az alapítványról 1902 aug. 25-én alapítólevelet állított ki, amelyben lemond a kérdéses ház saját nevén álló másik felerészének tulajdonjogáról s megengedi, hogy „a jelzett egész ingatlanra a tulajdonjog bekebeleztessék.“ Az alapítvány 1917-ben jutott a megbízott plébános kezelésébe. A gimnázium azonban hosszú éveken át nem jutott jelentős összeghez, mert a ház és telek tatarozása, adója stb jórészben fölemésztette jövedelmét. Ami jutott a gimnáziumnak, takarékpénztárban kamatoztatta s a devalvációkor megsemmisült. Végre 1926-ban jótékony fordulat állt be. Az alapítványi házat dr. Gonczlik Kálmán apátplébános, alapítványkezelő, a v. és k. minisztérium jóváhagyásával s az intézet kegyurának megbízásából a gimn. igazgató hozzájárulásával eladta. A ház eladásából négyszáz millió korona — harminc- kétezer pengő — folyt be. Az alapítvány élvezői, a Bajai Kát. Legényegylet s a gimnázium ekkor olyértelmű kölcsönös megállapodást kötöttek, hogy a gimnázium új székház vásárlása céljára kölcsönadja a maga jutalékát, az eladás árának felét, 16.000 P-t s a Legényegylet fizeti évente a megfelelő kamatot. Az első csonka évben a kamat 460, a többi években kerek összegben 600 P volt; szép jutalom két-két tanulónak. 1932-től kezdve 400 P-t fizet a Legényegylet kamatul, míg e nehéz idők tartanak, ezek megváltoz- tával — a legújabb megállapodás szerint — pótolni fogja az évi kamattal együtt az elmaradt részleteket is. 40. Dr. Werner Adolf-emlékalapítvány. Az 1923—24-i Ért. 14. lapján olvassuk: „A Bajai Szabadliceális Szövetség volt kiváló elnökének, Werner Adolf dr. ciszterci r. házfőnök, főgimn. igazgató úrnak, a Bajáról elköltözésekor (1917.) tiszteletére rendezett búcsú-ünnepély tiszta jövedelmét, 2500 К-t, bajai főgimn. igazgatói és szabadliceális szövetségi elnöki működése emlékezetére a ciszterci Rend bajai főgimnáziumához kötött juta- lomdíj-alapítvány céljára ajánlotta föl, melyhez a bajai festőművészek 1200 К névértékű magyar járadékkölcsön államadóss. kötvényt adományoztak." Az elköltözött igazgató már Egerben állítja ki 1918 ápr. 15-én az adomány alapítólevelét, s ebben eme szép szavakkal emlékezik meg Baján töltött éveiről: „Midőn ezen nekem felajánlott összegről rendelkezni akarok, fölújul előttem életem legszebb korszakának, annak a 13 évnek, amelyet Baján töltöttem, kedves emléke. Jól esik visszagondolni a 13 év munkájára, kiváló munkatársaimra, akik az én munkámat könnyűvé tették, és Baja város nemes közönségére, amelynek részéről annyi megértést, jóindulatot, rokonszenvet, szeretetet és ragaszkodást tapasztaltam, hogy szinte gyönyörűség volt dolgoznom. S ha e 13 év alatt sikerült valami keveset olyant is alkotnom, aminek talán maradandó értéke van, azt a mindenható
